Szemeim már résnyíre nyitva voltak. Lámpák pislákoló fényei zavarták meg a látásom, amitől újra le is hunytam szemeim. Először még azt volt a fejembe, hogy biztos otthon vagyok, de mikor beugrott a tegnap este hirtelen felültem és azonnal körülnéztem.
Hatalmas nappaliban volt bent, ahol nagy sötétség volt, és csak a lámpák fényei terítették be az egész helységet. Nem volt nagy bátorságom felkelni, de mivel nem láttam semmit se senkit ezért lassan feltápászkodtam, de mikor elindultam a nappaliból halk lépteket hallottam ami az emelethez kapcsolódó lépcsőről jött.
Gyorsan visszafutottam a helyemre, majd leültem a kanapéra, hogy ne tűnjön Damon-nek fel semmi. De mikor megláttam előttem, lévő személyt, szemeim nagyra nyíltak.
Egy szőke csaj volt, nyakán hatalmas harapásokkal állt meg előttem. Én csak zavartan bámultam őt, közben Ő csak vigyorgott.
- Cica, mit nézel ennyire? – és megszólalt az ismerős hang. Damon. Odasétált a csaj mellé, ráadásul csak egy farmer volt rajta. Ahogy testén végig néztem, nagyot nyelve fordítottam el a fejem, miközben neki is pillantása rám szegeződött.
- Ő lesz a következő ágyasod? – kérdezte nevetve a csaj, amin Damon csak felnevetett.
- Nem vele mást tervezek, de gyere. – átkarolta a derekát, ezáltal ki is vezette őt a házból amire én felkaptam a fejem, hisz ott maradtam vele kettesben.
Mikor elkezdett közeledni felém én gyorsan felpattantam a kanapéról, és szemben álltam vele, egy szót sem szólva.
- Minek vérezted össze a kanapét? – vont kérdőre, majd a félig vérzett kanapéra mutatott, én pedig a nyakamhoz nyúltam ami eléggé fájt, és egyből felszisszentem az érzéstől.
- Minek kellett megtámadnod? – felvontam a szemöldököm, miközben gúnyosan mosolyogtam rá.
- Viccesnek érzed magad? Én inkább azt tartom viccesnek, hogy nem félsz tőlem. – széles vigyort mutatott felém, majd egyre közelebb lépett hozzám, de én csak egy helyben álltam előtte, már karba tett kezekkel.
- Kéne? Nem hiszem, hisz nem akarsz megölni, csak azt hiszed, hogy megkaphatsz több éjszakára engem pár sexre, miközben rendesen megcsapolsz? – kérdeztem tőle, még komorabb arccal miközben Ő arcára is ráfagyott már a mosoly. – Ilyen undorító, pöcsöknek nem adom magam. – ajkaim mosolyra húzódtak, de mikor kiakartam kerülni, hirtelen csak egy nagy csattanást éreztem az arcomon, amitől azonnal a kanapén találtam magamat.
- Jobb, ha befogod a szád, mert okosat végképp nem tudsz mondani úgy látom. – szemei izzódtak a dühtől, közben én arcomra tettem, ami szinte égett a fájdalomtól.
Teljes erejéből megütött engem, tudtam, hogy képes még jobban bántani, hisz nem tudom hányszor támadott meg, de félek. Mit fog ezek után művelni velem? Sőt azt sem tudom hány óra, de remélem valaki észreveszi, hogy eltűntem, mert nem szeretném életeim összes napját vele leélni.
Csak ott álltam az ablak előtt, egészen mozdulatlanul még egy „élet jelet” sem adtam magamról, Ő pedig folyamatosan ivott, közben a telefonját nem tudta letenni. Mindig beszélt valakivel, de mindig ugyanazzal a személlyel így kíváncsi voltam, hogy ki is lehetett. Itt volt a megfelelő alkalom, hogy mégis megkérdezzem mikor letette.
- Kivel beszéltél az előbb? – kérdeztem kíváncsian, majd hirtelen rám is meredt ijesztő tekintetével amitől megborzongtam.
- Eljön az alkalom, hogy majd megtudod. Sőt, fogsz is vele találkozni, Ő pedig megfog egy kicsit nevelni. Lehet még ma. Ne aggódj. – rám kacsintott, amitől felvontam a szemöldököm, hisz nem tudtam egyáltalán miről beszél. Újabb vámpír haverja aki belőlem fog vacsorázni.
Elegem volt, el kell valahogy tűnnöm innen. Nem bírtam tovább, vele ezért ki is kellett valamit találnom, amire szükség nem volt, hisz Damon hirtelen felment az emeletre. Itt volt a megfelelő alkalom, hogy megtudjak szökni.
Fel is pattantam a kanapéról, majd halkan odarohantam az ajtóhoz, de mikor kinyitottam hirtelen egy magas férfiba ütköztem aki azonnal rám vigyorgott. Úgy tűnt mint aki ismert volna, még ahogy beljebb lépett a házba, úgy nekem is hátra kellett lépnem, így még ki sem tudtam lépni a levegőre sem.
- Hova hova ilyen sietősen szépségem? – becsukta maga mögött az ajtót, közben valakinek a meleg leheletét is megéreztem a nyakamnál, amitől gyorsan meg is fordultam. Damon jelent meg előttem, de mikor hátra akartam lépni akkor pedig a másik férfiba ütköztem bele.
- Megakartál szökni, miközben én nem voltam itt? Rossz kislány. – lebiggyesztette ajkait Damon, majd végig simítva derekamon, másik férfi is hozzám ért.
- Szóval Ő lenne az akit meg kell nevelni? Nem rossz nő. – vért végig nagy szemeivel, amivel majd felfalt engem közben agyamba keringtek a gondolatok, hogy mit is művelne velem.
- Reggelig van időtök. – megpaskolta Damon férfinak a vállát, majd kilépve az ajtón kettesben maradtam a titokzatos idegennel akiről fogalmam sem volt, hogy ki volt Ő.
Férfi csak megigazította magán az inget, majd felsóhajtva besétált a nappaliba ahol körül nézett. Arca komor volt, egyben valami örömöt is láttam rajta, még is valamiért különlegesebb volt mint Damon.
- Nem kell megijedni. Én nem bántalak téged, főleg, hogy megnyugodj. Nem vagyok vámpír. – elmosolyodott, amitől én csak nagyot nyelve közelebb léptem hozzá.
- Matt vagyok. – folytatta beszédét, majd kezemet megfogva meg is csókolta kézfejemet.
- Nem érdekel ki vagy, csak mondd mit akarsz. – feleltem komoran, miközben azt vettem észre, hogy ajkaiba harap.
- Micsoda, kis tüzes vadmacska. Ezt már szeretem. – hirtelen megragadta a derekamat, ezáltal nagyon is közel húzott magához. Testünk teljesen összesimult, amíg én kezeimet nem tudtam hirtelen hova tenni, így Matt-nek a mellkasán pihentek meg. Megrázta a fejét nevetve, majd vadul meg is csókolt, amit meglepő módon, kicsit sem habozva teljes vadságával viszonoztam.
Ahogy kezei letértek a fenekemre, halk sóhaj kúszott ki a számból, levegő vételem szaporább lett mikor még meg is markolta. Látta rajtam, hogy élveztem és folyamatosan csak ajkaimat harapdáltam, és pont nem ezt kellet volna, hisz most következett az amire nem számítottam.
- Most jöhet a nevelés. – megragadta a karom és egyenesen felrángatott egyik szobába ahova be is lökött, kulccsal pedig bezárta az ajtót.
- Engedj ki ! – förmedtem rá.
- Ülj le. – parancsolta elég szigorú tekintettel, aminek ellenállni nem tudtam, így leültem az ágy szélére, majd odalépett a fiókokhoz amiben matatni kezdett.
Csak lehunytam a szemeim, sőt nem is volt kedvem odanézni, hogy mi is kerül a kezébe.
- Kérlek nyisd ki a szemeid. – ujjával megfogta az állam, hogy úgy emelje fel a fejem, és ezek szerint már itt állt előttem.
~ +18 ~
Ahogy kinyitottam a szemeim, megpillantottam magam előtt egészen kidolgozott testét, amit próbáltam észrevétlenül végig mérni, de figyelmemet teljesen elvonták gyönyörű tenger kék szemei. Nem tudom mit akart kezdeni velem, de abban biztos voltam, hogy ennek jó vége nem lesz, hisz nem voltam semmire felkészülve így Ő sem tudott semmiről.
Gyengéden megfogta kezeim, hogy felállítson maga elé, miközben szemeimet fürkészte. Olyan jól nézett ki, hogy elmondani nem tudtam. Szívem kétszer gyorsabban vert az átlagos tempójánál, Ő pedig még arcomat is megsimította ujjbegyeivel.
Mindkét kezét végigcsúsztatta oldalamon, míg nem pólómnak széléhez nem ért, amit megfogva le is vett rólam egy szempillanat alatt.
- Van róla fogalmad, hogy most mit fogok veled tenni? – ujjával megsimította alsó ajkamat. Sóhajaim egyre hangosabbá váltak, szívem majd kiugrott a helyéről és semmit tévő lettem. Egy ártatlan kis bárány, aki semmiről sem tehet. Csak álltam, mozdulatlanul, várva azt, hogy „megrontson” engem.
Szemeiben teljesen elmerültem, még lehunyni se volt merszem, hisz akkor felébredtem volna teljes álmomból ami csodálatos módon az volt.
Egyszer csak felém hajolt és megcsókolt engem. Ajkaink gyengédséggel forrtak össze, miközben Ő levette rólam a ruhát, amiknek a fele már a földön hevert. Csodálatos érzés volt, amit művelt velem.
Éreztem, hogy csókunkba is belepirulok, mikor már csak fehér neműkben álltam előtte, de kezeit megéreztem ahogy hajamba kezdte matatni,majd nyelvével is teljesen megbabonázott. Ennek hatására csak halkan felnyögtem, és nyelvem óvatosan találkozott össze az övével.
Ahogy egyre jobban belemerültünk, átkarolta egész testemet, így magához tudott szorítani. Testünk összeért, éreztem forró, perzselő bőrét és persze merev férfiasságát, amitől igazat bevallva még jobban megkívántam.
Bátorságot véve, elindítottam kezemet erős karjára amit meg is markoltam. Bizonytalanul felvittem arcára, amit megcirógattam, majd hajába is feltévedt. Gyengéden belemarkoltam, amitől most Ő nyögött fel. Éreztem, hogy az ágy felé tol, majd rá is fektetett gyengéden engem és azzal a mozdulattal felém tornyosult. Térdeivel, kezeivel is megtámaszkodott mellettem, ezáltal hasamat nyelvével járta be. Harapdálta, közben markolta csípőmet és ettől egy kisebb nyögés szakadt ki belőlem, ez pedig fokozódott puha nyelvének, szájának köszönhetően.
Olyan váratlan volt ez az egész helyzet. Alig ismertem még is érzem égető csókjait testemen, ami elmondhatatlanul jó érzés volt számomra. Mindenhogyan próbáltam csillapítani hangos, szapora lélegzésemet, de amikor felpillantott rám tekintetünk hirtelen találkozott. Újból ajkaimba haraptam, míg Ő azokat csak megnyalta ezt követően pedig lepillantott a bugyimra.
Orrát combom közé fúrta, jobban megfogalmazva nőiességemhez.
- Olyan jó illatod van. – zihálta halkan, szemeit lehunyta.
Ott feküdtem alatta, tehetetlenül és csak élveztem minden egyes pillanatot amit velem művelt, hisz egy csoda volt.
- Gyönyörű vagy, mondták már? – felelte egészen halkan mégis egy kis vigyor keretébe.
A szavai még jobban csak elcsábítottak, sőt még a lélegzetem is elállt tőle.
Hirtelen nadrágjához nyúlt, aminek övét kicsatolta így le is tolta magáról, közben mind végig egymás szemébe néztünk. Megragadta bokámat, lábamat szétrántotta, majd bekúszott közéjük, míg én csak fészkelődtem.
- Inkább maradj mozdulatlan. – mormolta, majd lehajolt és belecsókolt combom belső részébe, onnantól csókjaival egészen eljutott a bugyimig amin keresztül is megcsókolt.
- Én meg szűz vagyok. – nyögtem ki hirtelen, míg Ő csak felkapta a fejét, szemöldökét pedig felemelte.
- No, se baj. Akkor lássuk mit tehetünk ez ügyben. – felelte, vigyorogva majd lehajolt a hasamhoz, amit egyenesen végigcsókolt nyelve pedig eltévedt a köldökömbe.
Testem egészen lángolt, takarót is erősen megmarkoltam. Ahogy hirtelen fölém hajolt, megéreztem, hogy kissé megemelte testem, hogy melltartómtól is megtudjon szabadítani.
- Gyönyörű. – szólalt meg elismerő tekintettel, majd egyik kezével megfogta egyik mellemet, ujjával pedig bimbómat kényeztette.
Halkan nyögdécseltem, közben éreztem, hogy lent egyre csak nedvesebb és nedvesebb leszek. Nem bírtam sokáig. Ujjaimmal még erősebben markoltam a lepedőt, ő pedig ajkaival rátapadt másik bimbómra. Fürge ujjai, és egyben édes ajkai teljesen elvarázsoltak. Szám szétnyílt és nagyobb nyögések keletkeztek, amik kiszabadultak belőlem.
- Engedd el magad bébi. Túlságosan feszült vagy. – mormogta, fogai pedig bimbómra záródtak, de hirtelen megcsókolt és nyelve valahogy elfojtotta kiáltásomat ami épp kiakart szabadulni belőlem.
Arcán hatalmas vigyor jelent meg, sőt még amilyet még sosem láttam mástól. Én ajkaim is halvány mosolyra húzódtak közben.
Újból megcsókolt engem, közben kezei derekamon pihentek meg, de hamarosan le is csúsztatta bugyimra, amin keresztül körözni kezdett ujjaival, szemeit pedig lehunyta.
- Csodálatosan nedves vagy. Nagyon kívánlak. – megfogta bugyim szélét, így le is húzta rólam, majd ujját belém dugta, amitől kiáltás szakadt ki belőlem. Újra és újra, megállás nélkül. Tenyerét csiklómra helyezte, miközben keményebben hatolt belém az ujja. Hirtelen felült, hogy boxerétől is megszabadítsa magát, ezáltal szabadon láthattam férfiasságát.
Uram isten, valami csodálatos volt. Lábaimat megfogva széjjel tárta még jobban, engem pedig hirtelen elöntött a félelem.
- Ne aggódj. Te is tágulsz majd. Csak húzd fel a térded. – parancsolta lágy tekintettel, míg én csak egy bólintással engedelmeskedtem neki, közben makkját teljesen hozzáérintette nőiességemhez.
Hirtelen nagy fájdalom tornyosodott meg bennem, amikor belém vágódott. Egy hangos kiáltás szakadt ki belőlem. Különös egy érzés mélyen bennem , ahogyan elvette a szüzességem, mégis a megkönnyebbülés futott át rajtam, hogy végre túl vagyok ezen a szörnyűségen.
- Jól érzed magad? – tekintete kissé aggódó volt, de én csak őt nézve bólintottam.
Mozdulatlanul volt bennem, hogy szokjam az érzést.
- Elkezdek mozogni. – mormogta, miközben csókját megéreztem homlokomon, aztán finoman, egyben lassan mozogni kezdett előre-hátra. Szemeit lehunyta, felnyögött majd ismét belém döfött. Másodszor hangosabb kiáltás hallatszott tőlem, amitől hirtelen mozdulatlan lett.
- Mehet még? – megsimította arcomat, amin csak bólintottam egyet.
- Igen. – ziháltam megkönnyebbülésképpen, majd ez alkalommal nem állt meg mikor döféseit újra megéreztem.
Rátámaszkodott könyökére, és megéreztem magamon a súlyát. Hozzápréselt az ágyhoz, aztán előbb finoman mozogni kezdett bennem, de ahogy kezdtem megszokni az idegen érzést, csípőm vele végzett egy ritmust. Ahogy felgyorsított, tartottam vele az gyorsaságot, minden döfésnél.
Kezeit megéreztem fejemen, majd ajkaimra tapadva fogaival megfogta alsó ajkamat amit megrágcsált, az én kezeim ekkor hátára tévedve jól végig karmolták azt.Éreztem, hogy kezdek megmerevedni, miközben Ő csak folyamatosan döfött engem nagy vadsággal. Verejtékes testünk egymáshoz simult, és csókunk minden egyes részébe csak véletlenül nyögtem bele,hisz visszatartani nem tudtam.
- Élvezz el a kedvemért. – zihálta, és hirtelen meg is feszült az egész testem, ami által el is élveztem hangos sikolyok között. Testem remegett, olyan jó bizsergető érzés járta körbe, bár ezek után is csak keményen döfött tovább, aztán megmerevedve teljesen belém engedte magát.
Csak ziháltam, mint akinek levegőre van szüksége, szívem pedig nem tudom hányas fokozatra kapcsolt, de majd kiugrott a helyéről. Homlokunkat összesimítottuk, közben Ő is csak kapkodva szedte a levegőt. Szemei hirtelen kinyíltak és rám nézett, majd meg is csókolt engem gyengéden, amit viszonoztam is, aztán egy mozdulattal ki is szállt belőlem.
- Remélem nem okoztam túl nagy fájdalmat. Nem tudtam, hogy még kezdő vagy. – szólalt meg halkan, majd mellém feküdve könyökére támaszkodott. Megfogott egy kósza tincset amit eltűrt a fülem mögé, arcán pedig széles vigyor jelent meg.
- Inkább csak megköszönni tudom neked, hogy már nem vagyok egy ártatlan kislány. –feleltem belepirulva szavaimba, majd sóhajtottam egyet.
Olyan ellazultnak éreztem magam, sokkal megkönnyebbültebb voltam ez után. Még egy széles vigyor is kiült az arcomra.
- Megakarom ismételni a mai estét. Valamikor. Damon nélkül. – ajkaimba haraptam, arcán pedig a meglepődés suhant át.
- Ennyire tetszett a dolog Miss. Vadmacska? – magához szorított, majd nyakamhoz hajolva mélyen beszívta az illatomat.
- Eltaláltad. – kezemmel beletúrtam kócos, barna tincseibe, még így is irtózatosan szexi volt.
- Inkább aludjunk reggelig.Addig úgy sem látod az a szörnyeteget. – megcsókoltam fejem búbját, majd magához ölelt.
Olyan fura volt hogy egy ismeretlennel volt meg a legelső ilyen éjszakám, sőt még most is Ő mellé bújok be. De még is valami vonzott hozzá, ahogy Damon-nél is. Úgy látszik ők fognak engem manipulálni amíg csak élek. Nem is érdekelt inkább, csak inkább lehunytam a szemeim és mély álomba
Fény töltötte be az egész szobát. Madarak csiripelése ébresztett fel álmomból. Nagyot nyújtózkodtam, majd szemeimet is kinyitottam. Matt ott aludt mellettem, teste félig betakarva. Halkan szuszogott, amin csak mosolyogni tudtam és elmerültem édes arcában, de aztán beugrott, hogy akármikor itt lehet Damon. Nem is szabadott volna idáig aludni, mert kitudja mikor érkezik meg.
Matt-el egész nap elfeküdnék itt, de nem szabadott. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam a földön heverő ruháimat, majd ahogy megfogtam a cipőmet és felvettem, hirtelen fájdalmam lett amitől fel is szisszentem.
- Nagyon fáj még mindig? – szólalt meg hirtelen Matt a hátam mögül, amin csak megforgattam a szemeim.
- Nem, nem igazán. –vágtam rá hirtelen, majd körül néztem. – Mennem kell, ha már elengedsz. Csak akkor. – karba téve kezeimet figyeltem őt, mire meglepődtem. Csak egyet bólintott.
Nem is annyira gonosz amilyennek az elején láttam, csak inkább a perverziójuk hasonlítanak. Fogtam is magam, és kirohantam a házból, és onnantól a kocsimhoz.
Szerencsére megtaláltam a kocsi kulcsot a betonon, amit az nap éjjel ejtettem el, így kinyitottam az kocsi ajtót és beülve, azonnal el is hajtottam attól a borzalmas háztól.
Haza érve, berontottam a házba. Felakartam rohanni, de Nate szólt máris a konyhából. Az ütő is megállt bennem, hisz tudtam, hogy nagyon lefog szúrni. Biztos nem talált itthon reggel, és azt is tudja, hogy pasi van a dologban.
Nagyot nyelve lépkedtem be hozzá, és zavartan rá is mosolyogtam.
- Jó reggelt. – köszöntem halkan, míg Ő csak szigorú tekintettel figyelt engem.
- Hol a fenébe voltál egész este? – állt fel az asztaltól aztán mikor válaszolni akartam, jött amire tényleg nem számítottam. – és mi a fene történt a nyakaddal? – pillantott a sebhelyre amitől szemeim nagyra nyíltak.
- Én.. – kezdtem bele, de Ő kezét feltartva csak azt akarta, hogy hallgassak el.
- Vámpír. – suttogta, amitől már a lélegzetem is elállt.
Honnan a fenéből tud egyáltalán azokról a lényekről?!
- Megtudom magyarázni. Ez nem az amire gondolsz. Tegnap vagyis… Ma éjjel elrabolt egy vámpír de eltudtam most reggel szökni. – hadartam mindent össze vissza közben erre csak egy bólintással válaszolt.
- Gyere utánam. – biccentett a fejével, majd odamentünk a lépcső alá ahol volt egy érdekes ajtó.
Emlékszem ide mindig is beakartam menni, minden egyes alkalommal, de sose jutottam be. Hiszen kíváncsi voltam mi is rejtőzik ott bent és végre most megtudom.
Nate egyenesen levezetett engem egy hosszú lépcsőn, majd leértünk egy pince szerűségbe, ahol felkapcsolva a lámpát hirtelen megszólalni se tudtam.
Falon különféle fegyverek voltak, komolyan az összesfajtából, sőt máris sejtettem, hogy Nate mire akar kilyukadni.
Talán vámpírokra vadászott és most újra elakarja kezdeni ezt az egészet?
- Te régen ezekkel öltél vámpírokat? – kérdeztem halkan, miközben közelebb léptem a fegyverekhez, hogy jobban végig tudjak rajtuk nézni.
- Nem az a fontos, hogy mi volt régen, hanem hogy most mi van. Nina, muszáj valahogy elbánnod velük. Ha nem bírod egyedül, jövök én melléd. – felelte határozottan, majd rápillantva megcsóváltam a fejem.
- Hogy érted te azt hogy én? Hisz semmit se tudok az ilyen vackokról. – mutattam rajtuk sorba, míg Ő mind2 kezét vállamra tette.
- Megtudlak tanítani minden egyes kis trükkre, amit egykor én is tanultam. Kifejlett vadász lehet belőled, és akkor egy vámpír sem tud hozzád érni. – mélyedt el a szemeimbe, majd hajamat eltűrve a nyakamból, sebemre pillantott. – Soha többé nem okoznak ilyen fájdalmat neked, mint ez itt. – két ujjával finoman végigsimított a sebhelyen, majd nagyot nyelve gondoltam végig a dolgot és az egyetlen szavam csak az volt, hogy „Rendben.”
Damon felkészülhet mindenre, hisz kölcsön kenyér visszajár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése