- És még egy utolsót. – mondta határozottan Nate aki mögöttem állt, majd jó nagy lendülettel beleszúrtam az előttem lévő fehér bábúba a fából készült kis karót ami már az elején megtetszett nekem.
Órákat gyakoroltam vele, mert már hajnaltól itt álldogálunk. Helyesebben Ő áll, én „dolgozok”. Fáradtságtól majd összeestem , még sem szabadott feladni, hisz mindent visszaakartam adni Damon-nek.
Minden egyes ütésnél nagy haragot éreztem magamban, és mindig Damon nagy hülye fejét képzelte oda. Még bele is mosolyogtam a gondolataimban, és ebben a pár órában Nate szerint elég sokat tanultam aminek szívből örültem.
- Jól van. Látom nagyon fáradt vagy és nem csalódtam benned, hisz nagyon sokat tanultál tőlem. – elvett tőlem minden fegyvert, majd mikor szólni akartam belevágott a szavamba.
- De még egy feladatod van. Fusd körbe egyszer az erdőt.
- Hogy mi van?! Megakarsz ölni? – kérdeztem már fáradt tekintettel, de a válasza csak egy fej rázásból állt. Nagyot sóhajtottam, majd vállba ütve elindultam egyenesen végig az ösvényen, ami az erdőt vette körül.
Csak ütemesen, és kocogva haladtam előre, és nem is tértem le az ösvényről, mert nem akartam, hogy esetleg eltévedjek.
Mikor már majd kiszakadt a tüdőm, megálltam és neki támaszkodtam a fának közben oldalamra raktam a kezem. Nagy levegő vételek közepette szemeimet, is lehunytam, de hirtelen léptekre lettem figyelmes amik a fák közül jöttek, sőt ágreccsenések.
Tudtam, hogy nem kellett volna megállnom, mert kitudja lehet megint a kórházba végzem, de mikor elakartam indulni hirtelen beleütköztem Christian-ba aki rám vigyorgott.
- Bú ! – felemelte a kezeit egy vigyor keretében.
- Chris, normális vagy ?! Azt hittem más van itt. – mondtam szinte reszketve, majd karba téve kezeimet kikerültem őt és elindultam sétálva.
- Vámpír haverodra gondolsz? – fordult utánam, miközben én csak megtorpantam és magam elé kezdtem nézni a döbbenettől.
- Mi a fenéről beszélsz? – kérdeztem nevetve, majd felé fordultam.
- Ne tettesd a hülyét. Nem áll jól. Tudom, hogy az a Damon vámpír és tudom miért vagy itt. – arca komorrá változott, ahogy az enyém is.
Nem tudtam mit mondani, csak próbáltam úgy tenni mintha semmiről sem tudnák, bár már letagadni nem tudtam, hiszen tudott mindent. De honnan?
- Figyelj én nem akarok ebbe beleavatkozni, de szerintem nem jó ötlet, hogy vámpír ellen akarsz harcolni.
- Most avatkoztál bele. Miért kéne azt tennem amit te mondasz? – felvontam a szemöldököm, míg csak nagyot nyeltem mikor közeledett felém.
- Mert tudom milyen veszélyes ez. Gondolj bele. Bele kavarodsz egy egész vámpír akármibe, és bárki meghalhat. Nate is és akkor nem marad majd senkid. – megsimította egyik ujjával az arcom, amitől lehunytam, majd megráztam a fejem.
- Majd azt én eldöntöm mit akarok. Senkinek nem fog baja esni, mert megvédem a szeretteimet. És ne gondold azt, hogy te beletartozol abba. – fogtam magam és ott is hagytam őt, mikor elindultam visszafelé.
Nem érdekelt engem a futás sem csak haza akartam végre érni. Nem tudtam, hogy döntsek, hiszen Chris-nek igaza van. Ha ebbe mind belekeveredek lehet mindenkit elveszítek, de ugyan úgy Nate-nek is igaza van. Nem akarok újra és újra kórházban kerülni egy rohadt vámpír miatt aki szeret játékokat űzni velem.
- Nina, ilyen gyorsan visszaértél? – kelt fel az egyik szikláról Nate mikor vállamra vettem a táskát amiben voltak a cuccaim.
- Nem futottam, inkább csak haza akarok érni, ha nem baj. – pillantottam rá, Ő pedig aggódó tekintettel figyelt engem.
- Valami gond támadt? Van itt valaki? – megfogta velem együtt a cuccát.
- Nem csak.. Nem vagyok biztos ebben az egész dologban.. Kell egy kis idő, hogy áttudjam gondolni. Kérlek. – bele néztem a szemeimbe, de kellett egy kis idő, hogy bele egyezzen.
Láttam rajta, hogy csalódik, hisz félt engem, én pedig őt. Ezért kellett kis időt kérnem, hogy jobban átgondoljam a dolgot.
Nem volt kedvem tovább az erdőben maradnom. Így el is indultam vele haza kocsival, de otthon sem maradtam sokáig, mert tervem volt. Ma lesz egy party a polgármesternek házában azaz kertjében este, amit végképp nem akartam kihagyni és Caroline is ott lesz, hiszen Ő nagy a szervező, szokásosan.
Ahogy odaértem már nagy nép gyülekezett ott, mert mindent elkellett készíteni és pár ember nem volt elég az egészhez. Odaérve beléptem a házba és azonnal a polgár mester lépett mellém.
- Jó napot. – köszöntem mosolyogva, aki csak megsimította a vállamat.
- Már vártunk Nina. Ott van Caroline bent a nagy terembe. – rám mosolyogott, majd egy bólintással el indultam befelé, de mikor odaértem hangos kiabálást hallottam meg magam előtt.
- Azt nem oda, hanem a másik helyre tegyétek ! Te meg figyelj a jégszoborra nehogy elejtsd és eltörd, kérlek emberek. Legyetek ügyesebbek. – kiabálta Caroline egyenként mindenkinek, az emberek pedig csak fáradtan végezték a munkájukat, és mikor Caroline-al találkozott a tekintetünk megtorpantam.
Nem az volt amire számítottam. Csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán, ami az enyémen is és odalépve azonnal megölelgettem őt jó szorosan.
- Kérlek ne haragudj rám. Hülye voltam. – suttogta Caroline a fülembe, míg én csak végigsimítva a hátán megráztam a fejem.
- Te ne haragudj rám. – nagyot sóhajtottam, majd elengedve őt szemeibe néztem. – Nem kellett volna egy hülye pasi miatt összeveszni aki nem is ér semmit.
- Igazad van. És ma nem is fogunk a pasikra gondolni, csak egy jót partizunk. Ugye? – csípőre tett kezekkel vigyorgott rám, majd egy határozott bólintással válaszoltam neki.
- Így van. Nem törődünk semmilyen pasival. – elnevettem magam, ahogy Ő is.
- Gyere segíteni. Legalább veled viszem valamire. – elindultam vele hátra az udvarba ahol nagy asztalokhoz vezetett engem.
- Ebbe a dobozban vannak üveg poharak. Minden asztalra kell raknod legalább 30 darabot. Ugye rád bízhatom ezt? – kérdezte vigyorogva, amin csak bólintottam.
- Persze, termeszétesen. – feleltem mosolyogva, majd el is tűnt mellőlem.
Megfogtam a nagy dobozt amiből sorban vettem ki minden egyes poharat és lehelyeztem az asztalokra. Igyekeztem nem eltörni semelyiket,sőt semmit tönkre tenni ami ment is. Azért többiek is segítettek nekem, hiszen nagyon sok asztal volt és nagyon sok pohár, ezért nem nagyon végeztem volna estére.
- Nina keres téged egy férfi. – szólt az egyik szervező aki Caroline-nak segített, de túlságosan elvoltam foglalva a munkámmal, hogy érdekeljen.
- Mondd meg neki, hogy mindjárt megyek. – feleltem, mikor ráraktam az utolsó két poharat az asztalra, és mikor ledobtam magam mellé a doboztam erős kezeket éreztem meg derekamon, amik a hasamra csúsztak.
Lehelete, nyakamat érte el, amit később meg is csókolt elég érzékien. Csak ajkaimba haraptam az érzéstől, hiszen tudtam ki van épp a hátam mögött.
- A mindjárt az mit is jelent nálad? Pár perc vagy több? – szavakat egyenesen fülembe suttogta Matt, amit gyengéden meg is harapott.
Ajkaim széles vigyorra húzódtak, kezeim pedig az Ő kezére tévedtek. Egyszerűen nagyon élveztem a helyzetet, nem is zavartattam magam, hogy páran engem néznek hiszen nem is tudtak róla, hogy van pasim.
Mondjuk Matt nem is a pasim, de lehetne. Sőt simán így féltékennyé tudnám tenni Damon-t, és Matt meg is tudna engem védeni tőle.
- A mindjárt az épp most van. – feleltem kuncogva, majd felé fordulva azon kaptam magam, hogy két kezét arcomra helyezte, és ajkaimra tapadt teljes szenvedéllyel. Csókját egyből viszonoztam, kezem pedig hajába kalandozott.
- Szerettelek volna látni, és szerettem volna arról tudni, hogy jól vagy e. De látom még Damon nem talált rád. – olyan elképesztő mosolya volt, hogy ha megláttam azonnal elolvadta tőle. Szólni is alig tudtam valamit, folyamatosan mondataira csak egy bólintással és egy fej rázással válaszoltam.
- Menjünk kicsit sétálni, így is eleget dolgoztam. – motyogtam mosolyogva, majd megcsókolva homlokomat elindult velem a nagyobb, füvesebb területre aminek közepén egy nagy tó állt.
Csendes szellő vett körül bennünket miközben lassan sétáltunk. Madarak csiripelése terítette be az egész területet, miközben én csak a beszélgetés közben a tavon úszkáló hattyúkat figyeltem mosolyogva.
Nagyon megtudnám szokni Matt társaságát, sőt. Minden nap azt akarom hogy eltöltselek vele pár órát, a többibe pedig inkább csak róla álmodozok. Meg van a beszélgetés témánk is, sosem terel és azt hiszem amit kérdeztem tőle ara mind őszintén válaszolt.
- Honnan ismered Damon-t? - feltettem a kérdést, amin csak szemöldökét felvonva tekintett rám.
- Azt nem tudom pontosan megmondani, de mikor összetalálkoztunk először megakartuk egymást ölni, de haverok lettünk. Aztán most tértem vissza ide, több év után és Ő jóvoltából. És egyben te miattad, hisz megkért engem hogy neveljelek meg. – köszörülte meg a torkát, majd nagyot sóhajtottam.
- Ez nem volt túl jó nevelés, mert most még rosszabb lettem. – csak felnevettem, amitől hatalmas vigyor keletkezett arcán.
- Igen, ez nem volt igazi nevelés, majd a következő. – felelte egy bólintással, majd helyet foglalt egy padon.
- Tényleg, Damon mit szólt ahhoz, hogy nem talált otthon reggel? – leültem mellé, Matt arca pedig egyből komorabbá vált.
- Kioktatott, hogy nem bírok rád vigyázni, de nem érdekelt. Lényeg, hogy biztonságban vagy és azóta nem bántott. – megsimította az arcomat, amitől elmosolyodtam. – Amúgy, nem akarnál holnap velem vacsorázni? Tudok egy nagy jó helyet.
- Persze hogy igen. – vágtam rá azonnal, nagy mosoly keretében, amitől ajkai vigyorra húzódtak, majd meg is csókolt engem. – De megyek. Készülnöm kell az estére. – feleltem halkan és felállva a padról el is mentem tőle.
Haza rohantam, de Caroline jött velem, mert Ő is nálam akart elkészülni. Fent az emeleten egyenként le is zuhanyoztunk, majd felöltöztünk utána pedig türelmesen csináltuk meg egymás haját, mert volt elég időnk ehhez. Vagyis azt hiszem.
- És találkoztál azóta Damon-nel? – kérdeztem picit komoran, mire Ő csak nagyot sóhajtott.
- Nem és nem is fogok. Főleg olyannal nem aki miatt összeveszünk. – felelte határozottan, miközben a tükörben figyelte magát és haját igazította meg.
- Felőlem találkozz vele, de vigyázz. – nagy levegőt véve felvettem Maya-t az ölembe, míg az ágyon ültem, Ő pedig azonnal elhelyezkedett rajtam.
- És ki az a Matt fickó? Láttam ma, hogy téged keresett. Talán a pasid? – felém fordult csípőre tett kezekkel, én pedig nem tudtam megállni hogy ne mosolyogjak.
- Mondhatni, hogy igen. A pasim. – elkuncogtam magamat, majd hirtelen arra lettünk figyelmesek hogy Maya kiugrik az ölemből és egyenesen az ablakomhoz rohan morogva.
Először nem tudtuk, hogy mi baja, de aztán megláttam azt az ismerős madarat. Varjút, ami egyik reggel ugyan azon a fán volt és bámult engem. Ugyan ott van mozdulatlanul, és engem figyel nagy szemeivel. Félelmetes volt ahogy egyszerűen farkas szemet néztünk, de Caroline megcsapta az üveget, amitől kissé összerezzentem így a varjú is hirtelen eltűnt.
- Na így jobb. Már nem zaklat téged semmilyen madár. – szólalt meg Caroline mikor rám nézett.
- Nem kéne mennünk? – felkeltem gyorsan az ágyról, mire felvonta a szemöldökét, majd bólintott.
- De. – felelte, majd táskáját megfogva el is indultunk kocsival a party helyszínére.
Odaérve egy egész tömeg volt már a ház előtt. Szerintem már annyian lehettünk, hogy el férünk a házban, sőt még a hátsó udvaron sem.
Ajtóban a polgármester, és egyéb kiszolgáló köszöntött minket akik egy pohár pezsgővel kínáltak meg az érkezőket.
Belülről is minden csodás volt, innen látszik Caroline nagyon jó munkát tud végezni aminek nagyon örülök, hiszen az ember szívesen eljön egy ilyen gyönyörű helyre bárkivel.
Hamarosan egyedül is maradtam, de legalább is egy pohár pezsgő társaságában amit befelé haladva kortyolgattam. Körül néztem mindenhol, ahol csak lehetett, de egy nem várt személybe botlottam bele.
- Nina. Elbűvölő vagy, mint mindig. – vigyorgott rám Christian, majd kezemet megfogva meg is csókolta azt. Én csak megforgatva szemeimet, elfordultam és pezsgőmet meghúztam.
- Most már ott tartunk hogy nem is szólsz hozzám? - derekamra rakta kezét, amin csak gúnyosan mosolyogni kezdtem.
- Jobb, ha abba hagyod vagy a következő reggelt nem fogod egy darabban megélni. – levettem magamról a kezét, és mikor egy szót sem szólt inkább ott hagytam őt.
Jobb volt nem is társalogni vele, mert abból csak egy dolog lett volna. Újabb randi, újabb lerészegedés, újabb molesztálás. Ebből inkább nem kértem többet.
Ahogy egyre jobban eltávolodtam tőle, egyik tálcáról levettem egy újabb pohár pezsgőt, és besétáltam a nagyterembe.
Egy egész táncoló tömeg volt a közepén, amit mosolyogva figyeltem, hogy milyen jól is érzik magukat amit én már mióta nem éreztem. Bár Matt-nél még is volt valami, ami teljesen megfogott, sőt az igazat bevallva Damon is ugyanúgy vonz magához. Az egyetlen ok, hogy miért érzek így azóta van, hogy Matt-el lefeküdtem.
- Jó, fogjuk fel, hogy nem vagyok normális. – suttogtam magamban, majd az előttem lévő asztalra leraktam a poharamat, de mikor felnéztem tömegben megpillantottam Damon-t. Egyenesen rám vigyorgott, de nem érdekelt. Vagyis tegyük fel, hogy nem akartam kimutatni, hogy érdekel.
Csak lepillantottam egy tálra amin ezernyiféle finomság volt, de az volt amire számítottam épp.
- Megtudhatom szépségem, hogy miért nem vagy normális? – szólalt meg mellettem Damon, kezével pedig végigsimítottam derekamon.
- Miért érdekel ennyire téged? Nem várnak más fele a csajok? – elmosolyodtam gúnyosan, majd bekaptam egy epret, aztán pedig rápillantottam.
- Tudod már megvolt a mai adagom. Nem olyan régen. Csak nehogy te legyél a következő. – odahajolt a fülemhez, és szavakat mind odasuttogta.
Csak elnevettem magam halkan, majd felnéztem a tömegbe, de mindenhol párokon akadt meg a szemem amiken kissé elkomorodtam.
Éreztem, hogy engem figyel, a vigyor sem tűnt el az arcáról, sőt még jól végig is mért. Annyira, hogy szerintem majd kiestek a szemei, de ez már komolyan gyerekes volt.
- Mi nem tetszik ennyire rajtuk? – rápillantott Ő is a tömegre, míg én vállat vontam.
- Tudod, nem értem, hogy lehetnek ilyen boldogok. Mert csak van egy szerelmük, akikkel leakarják élni az életüket? Vagy csak a party miatt? – tettem fel ezt a hülye kérdést, közben Ő csak felsóhajtott.
- Hidd el, én mindenkit boldoggá tudok tenni. Nőkkel az élén, ahogy Matt is. Bár Matt. – abba hagyta pár perce a beszédet, mert megfogta a poharamat és megitta a benne lévő pezsgőt. – Úgy látszik nagyon, de nagyon odavan érted. Tudod mi ebben a legnagyobb probléma?
- Ki nem találom. – forgattam meg a szemeim, majd rá is néztem.
- Magamnak akarlak, csak magamnak. – teljesen felém fordult, egy lépéssel közelebb került hozzám és ujját államra helyezve felemelte a fejemet. – Sőt még ha lehet vámpírrá tenni, magamévá tenni. – hüvelykujjával megsimítottam alsó ajkamat, mire lepillantottam ujjára, Ő pedig közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én csak elrántottam a fejemet, amitől elkomorodott.
- Jobb ha leszállsz rólam és Matt-ről. És befejezhetnéd a hülye madárrá változásodat, mert nincs kedvem hülye álmokra felkelni és arra sem, hogy minden kis lépésemet figyeljed. – megböktem a mellkasát, majd ellépve tőle hátra sétáltam az udvarba.
Szerencsémre nem követett engem, mert már majdnem ott tartottam, hogy mindenki előtt jelentet csinálok vele, azt pedig nem akartam. Udvarnál volt egy nagyobb terület, ahol lassú tánc folyt sok ember között, ott sétáltam át és egyenesen haladtam előre, de lábam elé nem is néztem.
Meg is volt a következménye, hiszen megbotlottam valamiben és előre zuhantam bele a fűbe, de nem történt komolyabb bajom, annál az volt a fontosabb, hogy mibe botlottam meg.
Mikor hátam mögé néztem, hirtelen kikerekedtek a szemeim, és fel is ültem hiszen Caroline feküdt mellettem, szétmarcangolt nyakkal.
- Caroline ! – felé fordultam és két vállára téve kezemet kicsit megráztam, hátha felébred de semmi. Nem kelt fel, és tudtam, hogy ki volt az.
- Valaki segítsen! – kiabáltam kétségbe esetten, egyre hangosabban, de senki nem hallott engem, így már a könnyeim is kiszöktek a szememből, de hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon amitől felnéztem.
- Itt vagyok, majd én beviszem a kórházba ne aggódj. – felelte Matt, majd felsegített engem és csak hevesen bólogattam, miközben felkapta karjaiba Caroline-t.
- Menj haza, nehogy neked is bajod essen. Aztán, ha bevittem átmegyek hozzád. – megsimogatta a fejem, de megszólalni se tudtam megdöbbenéstől, csak mikor Matt eltűnt, megpillantottam Damon-t nem messze egy rakás csaj társaságában.
Nem bírtam tovább, csak habozás nélkül fogtam magam, odarohantam hozzá és egyenesen berontottam közéjük.
- Nocsak kit látnak szemeim. Talán meggondoltad magad? – tette fel a kérdést egy nagy vigyor keretében, mire én nagy pofont le is kevertem neki.
Ettől minden csaj meglepődve lépett hátra, Damon pedig majd szétrobbant mérgében, míg állára tette kezét amit megmozgatott, hiszen szerintem annyira erősen ütöttem, hogy még vámpír létére is megérezte.
- Most és utoljára mondom neked, hogy azonnal maradj távol Caroline-tól, vagy nem lesz jó vége. – el is löktem, hogy még a közelembe se legyen, és mindenkit ott hagytam ahol voltak.
El is hagytam az épületet, és egyenesen indultam haza gyalog. Ahogy haza felé haladtam rájöttem, hogy mit mondott Chris, de nem érdekel. Innentől vége mindennek, mert Damon életének örökre véget fogok venni. Nem fogom tovább tűrni, hogy a családomra és barátaimra vadásszon. Most inkább megfordul minden. Én fogok vadászni rá addig, amíg el nem érem a célom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése