6. fejezet ღ Nézz szembe félelmeiddel.

- Elég volt. – csattantam fel, majd az ágyról is felpattanva beletúrtam saját hajamba idegességemben. – Nem fogom eltűrni azt, hogy még valakit megsebezzen vagy megöljön. Én nálam betelt a pohár.

- Nem olyan könnyű ez a dolog mint, aminek hiszed. Te is tudod, hogy nem vagy erősebb nála. Addig amíg vámpír nem leszel, de arról meg szó sem lehet. -  felelte Matt, aki az ágyamon ülve nézett engem már szinte aggódó tekintettel, hisz majd szét robbantam idegességtől.

Nem bírtam elviselni sohasem, ha szeretteimet bántják. De, ha főleg Ő van a dologban még jobban eléri azt nálam, hogy kinyírjam. Csak járkáltam fel-alá a szobámban, előtte, mire Ő felkelt és elém sétált amitől megtorpantam.

-          Hé, nyugodj meg. – vállaimra tette két kezét, míg én más merre néztem, de kezeit felvitte arcomra, hogy szemébe nézzek.

-          Matt, nekem az nem megy. Nem tudok megnyugodni. – megfogtam, arcomon lévő kezeit és teste mellé helyeztem. – Nem fogok neki ezért megbocsájtani, bármit is tesz. Az még elment, hogy engem bántott, de máshoz ne merjen hozzá érni. – nagy levegőt véve, az ablakomnál lévő kis ülőhelyre sétáltam ahol helyet is foglaltam kezeimet karba téve. 

-          Igen. Tudom, milyen nehéz ez neked, de ha bármire vagy bárkire szükséged van én itt leszek neked. – jegyezte meg gyengéd hangon, míg én csak kinéztem az ablakon.

Annyira nem volt kedvem, hogy ilyen helyzetbe kavarodjak. Sose hittem volna, hogy Chicago nagy utcáin egyszer csak vámpírba vagy esetleg vámpírokba ütközök bele, de egyszer ez is megtörtént volna. Ha nem most máskor.

Reménykedtem benne, hogy ez csak egy rossz álom és felakarok belőle ébredni. Még is tudtam,  hogy nem lenne jobb semmivel.

-          Talán megzavartam valamit? – szólalt meg Damon, miközben karba tett kezekkel támaszkodott neki az ajtó félfának.

-          Mit keresel itt? – tette fel a kérdést Matt, miközben rámeredünk, én pedig azonnal felkeltem az ablaktól.

-          Egyáltalán, hogy jutottál be? – léptem Matt elé,  miközben szúrós szemekkel figyeltem Damon-t, aki komor arccal lépett beljebb a szobámba amin végig nézett.

-          Szép a szobád. De nekem kicsit furcsa, de mindegy. Úgy is sokat fogok ide járni. Főleg oda. – megköszörülve a torkát mutatott rá az ágyamra, amin megforgattam a szemeim, aztán Matt felé fordultam.

-          Ezt majd mi megoldjuk. Menj csak el. – rámosolyogtam, majd megsimítottam az arcát.

-          Ha bármi van sikíts egyet. Szeretlek. – kezei közé fogta az arcomat és utolsó tette az volt, hogy megcsókolt engem utána már el is ment tőlünk.

Meglepett a reakciója, hisz nem tudtam, hogy felvállalhatjuk Damon előtt ez az egészet. Sőt azt mondta szeret, amin kétszeresen is meglepődtem.

Ahogy Damon felé fordultam, arcán nagyon nagy meglepődöttség látszott és olyan szemekkel figyelt engem, mint aki alig ért valamit.

-          Ezt valahogy elfelejtették említeni. – felelte komor arccal Damon.

-          Miért?Mindenről be kéne számolnom, hogy mit csinálok? – felemeltem a szemöldököm, de Ő erre nem válaszolt hanem újabb témára tért át.

-          Beszélnem kell veled. A mai estéről, és nem kimagyarázni akarom magam csak tudd, hogy nem én voltam aki megtámadta a szöszit.

-          És te most olyan hülyének nézel engem, hogy beveszem? Szánalmas. – megforgattam a szemeimet, majd ahogy hozzá ért a karomhoz azonnal elrántottam azt, mire felemelt kezekkel tett egy lépést hátra.

-          Nem is kértem, hogy higgy nekem, de nem is érdekel. Majd egyszer magadtól is rájössz, hogy mi is folyik körülötted. – oldalra húzta ajkait, majd ott is hagyott engem, miközben én az ágy szélére ültem le.

Csak nagy levegőt véve dőltem hátra, kezeimet pedig magam mellé raktam le, közben csak a plafont bámultam.

Nehezen hittem Damon-nek, hisz ki az a hülye aki beveszi az ócska meséit? Tudtam, hogy azért mondta, hogy ne haragudjak rá, de nekem ez nem ment, hogy jó barátságot kössek vele. Elég, ha itt van nekem Matt, de benne is találok valami furcsa dolgot. Damon miatt. Hiszen Aki Damonnel haverkodik abban van valami érdekes, és kiakarom deríteni, hogy mit is rejteget. Bár nem hiszem, hogy képes lenne engem bántani, ezek után főleg nem.

Elég volt nekem így estére, így oldalra is fordultam, fejem alá párnát húztam és szemeimet lehunyva mély álomba merültem.

Másnap Caroline-hoz mentem be a kórházban. Matt szólt nekem, hogy az orvosok adtak látogatási engedélyt így nem hagyhattam ki. Hamar oda is értem a kórházhoz, és az épületbe érve kerestem meg egy ápoló nőt aki megmutatta, hogy merre van.

Felsétáltam egészen az 5. emeletre, ahol megkerestem azt a szobát ahol Caroline tartózkodott.

-          Szia. – köszöntem neki mosolyogva, mikor beléptem hozzá a szobába, és Ő ajkaira is azonnal nagy mosoly került.

-          Nina. – szólt oda hozzám boldogan, én pedig mellé lépve szorosan átöleltem őt.

-          Annyira jó látni, hogy jól vagy. – feleltem mosolyogva, majd lassan leültem mellé az ágyra.

-          Igen, mondhatni jól vagyok. Ezt leszámítva. – motyogta és ujját végig húzta a nyakán amin egy ugyan olyan sebtapasz volt, mint mikor én voltam bent.

-          Mi volt az utolsó emléked? – felvont szemöldökkel kíváncsiskodtam, de Ő csak összeráncolta a homlokát, és rám pillantott.

-          Téged kerestelek. Valaki azt mondta kint látott téged, valaki azt mondta, hogy bent. Először kint kerestelek, mikor egy férfi megszólított engem. Elvezetett engem elég messze a tömegtől, hogy segítsek neki megkeresni valamit.. Onnantól pedig kiesett minden. – mesélte el zavartan, de tekintetem nem kerülte.

-          Nem emlékszel a férfira aki megszólított? – nyeltem a nagyot, és csak kíváncsian vártam a válaszát, de csalódtam, mert csak megrázta a fejét.

Láttam is rajta, hogy nem akar erről beszélni ezért nem is erőltettem nagyon. Lényegében azért is jöttem be, hogy megtudjam ki is volt az aki megtámadta. És a másik lényeg az volt, hogy komolyabb baja nem esett.

Ahogy egyre többet beszélgettem vele, úgy az idő is telt és hamarosan letelt a látogatási idő is. Nem volt kedvem ott hagyni őt, mert féltettem. Kórházak se biztonságosak éjjel, bárki is van még ébren az ápolók között.

Mikor kiléptem a szobából egy nagyon hosszú folyósan találtam magam. Újból. Azonnal eszembe jutott a rémálmom, sőt már így is esteledett, és emlékszem, hogy ma megígértem Matt-el egy vacsorát ezért haza is kellett rohannom készülődni.

Nagyot nyeltem, és végigsiettem a folyosón, reménykedve abban, hogy senki nem követ, hiszen nem néztem hátra ezért egészen biztos nem voltam benne. Lépcsőn lemenni pedig nagyon hosszú idő alatt értem volna le, ezért odasiettem egy lifthez. Megnyomtam egy gombot, mire a lift megindult lefele a 10. emeletről.

Közben nem bírtam ki, hogy ne nézzek folyamatosan jobb balra, hisz a félelem egész testemet átjárta. Tudtam, éreztem, hogy valaki épp figyel engem ezért már ott toporzékoltam, hogy érjen már ide az a rohadt lift. 

Megkönnyebbülten fel is sóhajtottam mikor megérkezett és az ajtajai kinyíltak előttem. Azonnal beléptem, és megnyomtam a gombot ami egészen a földszintig vitt engem le. Ahogy kezdett összecsukódni a liftnek az ajtajait hirtelen egy kéz állította meg, amitől kissé összerezzentem, de mikor megláttam Damont szemeim azonnal kikerekedtek.

-          Végre, hogy megint összefutottunk Szépségem. – ezer wattos vigyorával pillantott rám, miközben belépett hozzám, így mögötte a lift ajtajai összecsukódtak.

-          Tűnj el innen. – förmedt rá, de Ő megmarkolta a derekamat így neki préselt a lift oldalhoz, ahol a gombok voltak, így pont annak a gombnak nyomott neki ami megállította a liftet.

-          Harcolni próbálsz te vadmacska? Vagy csak kéreted magad? Mert mindegyik jól áll neked. – jegyezte meg és jól végig mérve engem, egyik kezével végigsimította az oldalamat.

-          Nem, csak próbálom magam védeni az ilyen pöcsöktől mint te. – ajkaim akaratlanul is széles vigyorra húzódtak. Csípőjével teljesen odaszorított a falhoz, és kezei fejemhez vándoroltak ahol megragadta a hajamat és fejemet hátra rántotta.

-          Meglátjuk mit fogsz tenni ez ügyben. – ez volt az utolsó mondata amit kiejtett a száján, és ajkai máris az én ajkaimon voltak.

Egészen belenyögtem a csókba, nyelve pedig egyenesen utat tört a számba. Nyelvünk egészen gyors és erotikus táncba kezdett bele. Megmarkolta az államat, miközben csípőjével csak szorította testem, miközben férfiassága a hasamat nyomta mind végig.  

Annyira isteni érzés volt ez az egész helyzet, hogy a körülöttem lévő világot teljesen kizártam magam körül. Éreztem, ahogy kíván engem, én is kívántam őt. Itt és most a liftben.

Hirtelen megnyomtam testemmel egy gombot ami újra elindított a liftet, de Őt nem is zavarta.

-          Annyira finom vagy. – mormolta ajkaimra, a lift ajtó pedig kinyílt.

Elengedett engem és rám kacsintva kilépett a liftből, de mikor utána kiléptem gyorsan sehol sem volt.

Még mindig a csók hatása alatt voltam, és csak attól rezzentem össze, hogy hirtelen összecsukódott  a lift ajtaja amitől reflex szerűen gyorsan előre is léptem. 2 ujjamat ajkaimhoz tettem, majd halványan vigyorogni kezdtem.

Ahogy visszagondoltam a csókunkra, azonnal beleharaptam ajkaimba, de most Damon tényleg azt hiszi ezzel megszerzett engem. De szerintem nagyot fog csalódni, mert nem fogom odaadni magam neki egy könnyen. Így még könnyebben magamhoz tudom csalogatni és megölni őt.

Kisétáltam a kórházból, mintha mi sem történt volna közben csak vigyorogtam, mint a tejbe tök. Hamar haza is értem, de eszembe jutottak a fegyverek. Jobb felkészülni az egész estére, mert van olyan érzésem, hogy Damon még ma felbukkan.

Halkan le is sétáltam a lépcső alatti szobába, ahol felkapcsolva a villanyt előttem sorakoztak a veszélyesebbnél, veszélyesebb fegyverek. Nagyon tetszettek és ahogy jól végigtanulmányoztam az egészet apró mosoly szökött az arcomra.

-          Khm. – törte meg a csendet Nate, amire én hátra fordultam. – Nem is mondtad, hogy haza értél. Hogy van Caroline? – összeráncolta a homlokát, míg én csak vállat vontam.

-          Jól. Most már jobban. – rámosolyogtam, majd rápillantottam újból a fegyverekre. – Meggondoltam magam. Vállalom a kockázatot, és benne vagyok ebben az egészben, de tudnál egy nem feltűnő valamit adni?

-          Nocsak, most már tetszene a dolog igaz? Mi lett veled, hogy meggondoltad magad? – tette fel a kérdést és látszott rajta, hogy örült, de egyben meglepődött hisz csak úgy elhatároztam hirtelen ezt az egészet.

-          Nem ez a lényeg, csak kéne. – felé fordultam, majd meg is álltam előttem, míg Ő végig nézett mindenen és felsóhajtva, nyújtott kezembe 3 darab épp hogy táskában elférő kisebb fából faragott karót, amitől szélesebb mosoly lett az arcomon.

-          Ez épp jó, mert minden kisebb helyen elfér. És nem feltűnő, de vigyázz magadra ma este, oké? – megsimította az arcomat, majd mikor homlokon csókolt engem nagyot bólintottam.

-          Köszönöm. – motyogtam, majd kezembe tartva felsiettem a szobába és ledobtam az ágyra mindent, aztán  pedig lezuhanyoztam, majd kerestem egy alkalomhoz illő ruhát és amire felvettem kopogtattak is az ajtón. Gyorsan fogtam a táskám, abba pedig belehelyeztem a kis karókat, de úgy döntöttem, hogy egy kést is rakok be cipőmhöz, ami szerencsémre pont elfért benne így nem látszott.

-          Majd én nyitom. – kiabáltam le, majd lefutottam az emeletről és mosolyogva ki is nyitottam az ajtót.

-          Szia Angyalom. – köszönt Matt egy nagy vigyorral az arcán és hatalmas csokorral lépett be a házba hozzám. – Úgy gondoltam miközben ide tartok gondoskodom egy kis meglepetésről. – derekamat átkarolva magához húzott, hogy megtudjon engem csókolni.

-          Ez valami csodálatos. – suttogja ajkaira, miközben a csokorra pillantottam. – Mindjárt jövök, csak beleteszem egy vázába. – berohantam a konyhába, ahol Nate épp vacsorázott.

-          Ugye nem bánod, hogy ide rakom? – kérdeztem mosolyogva, míg Ő csak megrázta a fejét.

-          Vigyázz magadra. És ne legyél nagyon sokáig távol. – mondta szigorú hangon.

-          Igen is főnök. – elnevettem magam, majd Matt-el ki is sétáltunk a kocsijához.

Egyenesen elvezetett egy hatalmas étteremhez, ami a város legjobb, és legdrágább étterme volt. Hiába volt kint, a város szélén mert a parkolóban is alig volt hely.

-          Ezt most komolyan gondolod? – hatalmas mosoly kúszott arcomra, mikor kisegített a kocsiból és derekamat átkarolva vezetett be az étterembe.

-          Érted bármit. – bele suttogta a fülembe, majd egy pincérhez sétáltunk, aki megmutatta nekünk a lefoglalt asztalunkat.

Az étterem belülről csodálatosabb volt, mint kívülről. Minden asztalon kisebb gyertyák égtek, de a gyertyákon kívül minden kis díszítés volt rajta. Ilyen gyönyörű helyre sose hozott még senki, ráadásul a pincér a legfinomabb borral kínált meg minket.

Rendelni se kellett, hiszen az étterembe ezen a napon a legkülönösebb, és legfinomabb ételt kaptuk. Ahogy mások is.

Megfogtam a kristály poharam ami félig borral volt tele, így bele is kortyoltam amit rendesen megízlelgettem.

-          Ez valami isteni. – jegyeztem meg vigyorogva.

-          Én tudom melyik a legjobb évjáratú. Ezért is jó rám bízni egy rendelést. – rám kacsintott, a vigyorától majd elolvadtam.

-          Szóval, ezzel azt akarod, mondani, hogy többször elakarsz hozni ilyen vacsorára? – felvontam a szemöldököm, míg  a pohárral játszadoztam.

-          Azt is. – felelte vállat vonva, majd poharát felemelve késztetett arra, hogy kövessem a mozdulatát. – Koccintsunk arra, hogy milyen gyönyörű este lesz ez számunkra. – kacsintott rám, majd poharunkat össze koccintva egyszerre kortyoltunk bele a borunkba.

Ételünket hamar ki is hozták, amit leraktak elénk. Illatáról, és kinézetéről ítélve nagyon finom lehetett, majd az ízéről is megtudtam állapítani. Ahogy megkóstoltam nem bírtam letenni az evőeszközöket, míg el nem tüntettem mindent a tányérról.

Vacsora közben néha-néha egymásra pillantottunk amin csak mosolyogni kezdtünk, de az én figyelmem más merre is terelődött nem csak rá.

Számítottam arra, hogy Damon esetleg megjelenik, mert képes az ilyen tökéletes estéket tönkre tenni minden kis aprósággal. De eddig még nem bukkant fel aminek örülök.

Hamar végeztem az evéssel, és jóllakottan dőltem hátra a székben, kezembe véve  a poharat amiben még a megmaradt bor volt. Nem akartam, hogy Matt leitasson, hisz ez már a 3. pohár bor volt, de ez is már csak félig volt tele.

-          Köszönöm ezt a gyönyörű estét. – törtem meg a csendet, mikor befejezte a vacsorát. Száját megtörölte egy szalvétával, majd ajkai mosolyra húzódtak.

-          Én köszönöm, hogy elhozhattalak. Addig se vagy veszélyben. – felelte picit komoran, míg én kiittam a poharam tartalmát, majd mikor leraktam a poharam az asztalra, Matt arcát kezdtem fürkészni, hiszen nagyon furcsán nézett rám.

-          Valami baj van? – egyenesedtem ki a székben, miközben felemeltem a szemöldököm.

-          Te vérzel? – kérdezte zavartan és akkor beugrott a kés ami a bokámnál volt.

Előtte is éreztem a fájdalmat lent, de nem sejtettem, hogy  annyira megszúrta a lábam, hogy nagyban vérzik is.

-          Elnézést. Elrohanok a wc-be. – mondtam elpirulva, aztán felkeltem és akkor éreztem meg a szúró fájdalmat a lábamnál, amitől nagyon halkan felszisszentem.

Wc épp a bejárat ajtó mellett volt, így mikor Matt nem nézett rám gyorsan kimentem az étterem elé, ahol nagy csend  és egy lélek nem volt. Azt hittem lebukok előtte, de szerencsére nem gyanakszik. Vagyis azt hiszem. De honnan a fenéből érezte meg?

Gyorsan kivettem kést a cipőmből ami vérest is volt. Sebtapasz sem volt nálam, se semmi amivel eltüntettem volna a vért.

Hirtelen lépteket hallottam meg magam mellett. Ahogy oldalra néztem Damon-t pillantottam meg, aki csak vigyorogva közeledett felém. Eltoltam magam a faltól, miközben ránéztem.

-          Hát Te? Mit csinálsz itt késsel a kezedben egy ilyen jó étterem előtt? – tette fel a kérdést vigyorogva.

-          Semmi közöd nincs hozzá. – feleltem komoran, majd hirtelen elém suhant, amitől megtorpant, de mikor hirtelen belé akartam szúrni a kést megmarkolta a csuklómat, amit erősen megszorítva kivette a kezemből és el is dobta azt.

-          Nagyon rossz kislány vagy. Sőt vérzel is.. Ez nem nagyon jó. – vigyora még szélesebb lett és arca átváltozott.

Tudtam, hogy mire készült én meg próbált közben kivenni a táskámból valamit, amivel letudom őt állítani, de kezembe tévedt egy kis flakon amit hirtelen kihúztam a táskából.

Nem tudtam mi van benne, csak egyenesen arcához tartottam, és a tetejét megnyomva egyenesen bele az arcába fújtam valamit.

Nem tudom mi lehetett, hiszen felkiáltott ettől, miközben az arcához kapott én pedig mikor a lehetőség adott volt, azonnal futni kezdtem előle, de valami meg is botlottam, amitől egyenesen előre estem.

Fejemet bevertem, ahova máris odanyúltam és ahogy kezemre pillantottam véres lett. Tudtam, hogy ezt alig fogom túlélni, de ahogy oldalra néztem megpillantottam a táskám a földön.

Szükségem volt rá, de mikor odanyúltam, Damon hirtelen megragadta a karomat és hátamra fordítva azonnal szembe találtam magam vele.

-          Ez nagyon rossz ötlet volt. – jegyezte meg dühösen, nyakamat pedig erősen megragadta amitől levegőhöz alig jutottam.

Minél jobban próbáltam elérni a táskámból kilógó karót, annál jobban szorította a nyakam. Próbáltam minél jobban levegőhöz jutni, de sehogyan sem ment, közben többször felemelte a fejem nyakamnál fogva és úgy lökött hozzá a betonhoz, amitől amennyire tudtam csak felkiáltottam, de hirtelen ahogy megérintettem a karó végét úgy közelebb húztam magamhoz, így kezembe is tudtam venni és gyorsan, amilyen erősen csak tudtam Damon mellkasába szúrtam pont a szíve mellé. 

5. fejezet ღ Bonyodalmak.

- És még egy utolsót. – mondta határozottan Nate aki mögöttem állt, majd jó nagy lendülettel beleszúrtam az előttem lévő fehér bábúba a fából készült kis karót ami már az elején megtetszett nekem.

Órákat gyakoroltam vele, mert már hajnaltól itt álldogálunk. Helyesebben Ő áll, én „dolgozok”. Fáradtságtól majd összeestem , még sem szabadott feladni, hisz mindent visszaakartam adni Damon-nek.

Minden egyes ütésnél nagy haragot éreztem magamban, és mindig Damon nagy hülye fejét képzelte oda. Még bele is mosolyogtam a gondolataimban, és ebben a pár órában Nate szerint elég sokat tanultam aminek szívből örültem.

-          Jól van. Látom nagyon fáradt vagy és nem csalódtam benned, hisz nagyon sokat tanultál tőlem. – elvett tőlem minden fegyvert, majd mikor szólni akartam belevágott a szavamba.

-          De még egy feladatod van. Fusd körbe egyszer az erdőt.

-          Hogy mi van?! Megakarsz ölni? – kérdeztem már fáradt tekintettel, de a válasza csak egy fej rázásból állt. Nagyot sóhajtottam, majd vállba ütve elindultam egyenesen végig az ösvényen, ami az erdőt vette körül.

Csak ütemesen, és kocogva haladtam előre, és nem is tértem le az ösvényről, mert nem akartam, hogy esetleg eltévedjek.

Mikor már majd kiszakadt a tüdőm, megálltam és neki támaszkodtam a fának közben oldalamra raktam a kezem. Nagy levegő vételek közepette szemeimet, is lehunytam, de hirtelen léptekre lettem figyelmes amik a fák közül jöttek, sőt ágreccsenések.

Tudtam, hogy nem kellett volna megállnom, mert kitudja lehet megint a kórházba végzem, de mikor elakartam indulni hirtelen beleütköztem Christian-ba aki rám vigyorgott.

-          Bú ! – felemelte a kezeit egy vigyor keretében.

-          Chris, normális vagy ?! Azt hittem más van itt. – mondtam szinte reszketve, majd karba téve kezeimet kikerültem őt és elindultam sétálva.

-          Vámpír haverodra gondolsz? – fordult utánam, miközben én csak megtorpantam és magam elé kezdtem nézni a döbbenettől.

-          Mi a fenéről beszélsz? – kérdeztem nevetve, majd felé fordultam.

-          Ne tettesd a hülyét. Nem áll jól. Tudom, hogy az a Damon vámpír és tudom miért vagy itt. – arca komorrá változott, ahogy az enyém is.

Nem tudtam mit mondani, csak próbáltam úgy tenni mintha semmiről sem tudnák, bár már letagadni nem tudtam, hiszen tudott mindent. De honnan?

-          Figyelj én nem akarok ebbe beleavatkozni, de szerintem nem jó ötlet, hogy vámpír ellen akarsz harcolni.

-          Most avatkoztál bele. Miért kéne azt tennem amit te mondasz? – felvontam a szemöldököm, míg csak nagyot nyeltem mikor közeledett felém.

-          Mert tudom milyen veszélyes ez. Gondolj bele. Bele kavarodsz egy egész vámpír akármibe, és bárki meghalhat. Nate is és akkor nem marad majd senkid. – megsimította egyik ujjával az arcom, amitől lehunytam, majd megráztam a fejem.

-          Majd azt én eldöntöm mit akarok. Senkinek nem fog baja esni, mert megvédem a szeretteimet. És ne gondold azt, hogy te beletartozol abba. – fogtam magam és ott is hagytam őt, mikor elindultam visszafelé.

Nem érdekelt engem a futás sem csak haza akartam végre érni. Nem tudtam, hogy döntsek, hiszen Chris-nek igaza van. Ha ebbe mind belekeveredek lehet mindenkit elveszítek, de ugyan úgy Nate-nek is igaza van. Nem akarok újra és újra kórházban kerülni egy rohadt vámpír miatt aki szeret játékokat űzni velem.

-          Nina, ilyen gyorsan visszaértél? – kelt fel az egyik szikláról Nate mikor vállamra vettem a táskát amiben voltak a cuccaim.

-          Nem futottam, inkább csak haza akarok érni, ha nem baj. – pillantottam rá, Ő pedig aggódó tekintettel figyelt engem.

-          Valami gond támadt? Van itt valaki? – megfogta velem együtt a cuccát.

-          Nem csak.. Nem vagyok biztos ebben az egész dologban.. Kell egy kis idő, hogy áttudjam gondolni. Kérlek. – bele néztem a szemeimbe, de kellett egy kis idő, hogy bele egyezzen.

Láttam rajta, hogy csalódik, hisz félt engem, én pedig őt. Ezért kellett kis időt kérnem, hogy jobban átgondoljam a dolgot.

Nem volt kedvem tovább az erdőben maradnom. Így el is indultam vele haza kocsival, de otthon sem maradtam sokáig, mert tervem volt. Ma lesz egy party a polgármesternek házában azaz kertjében este, amit végképp nem akartam kihagyni és Caroline is ott lesz, hiszen Ő nagy a szervező, szokásosan.

Ahogy odaértem már nagy nép gyülekezett ott, mert mindent elkellett készíteni és pár ember nem volt elég az egészhez. Odaérve beléptem a házba és azonnal a polgár mester lépett mellém.

-          Jó napot. – köszöntem mosolyogva, aki csak megsimította a vállamat.

-          Már vártunk Nina. Ott van Caroline bent a nagy terembe. – rám mosolyogott, majd egy bólintással el indultam befelé, de mikor odaértem hangos kiabálást hallottam meg magam előtt.

-          Azt nem oda, hanem a másik helyre tegyétek ! Te meg figyelj a jégszoborra nehogy elejtsd és eltörd, kérlek emberek. Legyetek ügyesebbek. – kiabálta Caroline egyenként mindenkinek, az emberek pedig csak fáradtan végezték a munkájukat,  és mikor Caroline-al találkozott a tekintetünk megtorpantam. 

Nem az volt amire számítottam. Csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán, ami az enyémen is és odalépve azonnal megölelgettem őt jó szorosan.

-          Kérlek ne haragudj rám. Hülye voltam. – suttogta Caroline a fülembe, míg én csak végigsimítva a hátán megráztam a  fejem.

-          Te ne haragudj rám. – nagyot sóhajtottam, majd elengedve őt szemeibe néztem. – Nem kellett volna egy hülye pasi miatt összeveszni aki nem is ér semmit.

-          Igazad van. És ma nem is fogunk a pasikra gondolni, csak egy jót partizunk. Ugye? – csípőre tett kezekkel vigyorgott rám, majd egy határozott bólintással válaszoltam neki.

-          Így van. Nem törődünk semmilyen pasival. – elnevettem magam, ahogy Ő is.

-          Gyere segíteni. Legalább veled viszem valamire. – elindultam vele hátra az udvarba ahol nagy asztalokhoz vezetett engem.

-          Ebbe a dobozban vannak üveg poharak. Minden asztalra kell raknod legalább 30 darabot. Ugye rád bízhatom ezt? – kérdezte vigyorogva, amin csak bólintottam.

-          Persze, termeszétesen. – feleltem mosolyogva, majd el is tűnt mellőlem.

Megfogtam a nagy dobozt amiből sorban vettem ki minden egyes poharat és lehelyeztem az asztalokra. Igyekeztem nem eltörni semelyiket,sőt semmit tönkre tenni ami ment is. Azért többiek is segítettek nekem, hiszen nagyon sok asztal volt és nagyon sok pohár, ezért nem nagyon végeztem volna estére.

-          Nina keres téged egy férfi. – szólt az egyik szervező aki Caroline-nak segített, de túlságosan elvoltam foglalva a munkámmal, hogy érdekeljen.

-          Mondd meg neki, hogy mindjárt megyek. – feleltem, mikor ráraktam az utolsó két poharat az asztalra, és mikor ledobtam magam mellé a doboztam erős kezeket éreztem meg derekamon, amik a hasamra csúsztak.

Lehelete, nyakamat érte el, amit később meg is csókolt elég érzékien. Csak ajkaimba haraptam az érzéstől, hiszen tudtam ki van épp a hátam mögött.

-          A mindjárt az mit is jelent nálad? Pár perc vagy több? – szavakat egyenesen fülembe suttogta Matt, amit gyengéden meg is harapott.

Ajkaim széles vigyorra húzódtak, kezeim pedig az Ő kezére tévedtek. Egyszerűen nagyon élveztem a helyzetet, nem is zavartattam magam, hogy páran engem néznek hiszen nem is tudtak róla, hogy van pasim.

Mondjuk Matt nem is a pasim, de lehetne. Sőt simán így féltékennyé tudnám tenni Damon-t, és Matt meg is tudna engem védeni tőle.

-          A mindjárt az épp most van. – feleltem kuncogva, majd felé fordulva azon kaptam magam, hogy két kezét arcomra helyezte, és ajkaimra tapadt teljes szenvedéllyel. Csókját egyből viszonoztam, kezem pedig hajába kalandozott. 

-          Szerettelek volna látni, és szerettem volna arról tudni, hogy jól vagy e. De látom még Damon nem talált rád. – olyan elképesztő mosolya volt, hogy ha megláttam azonnal elolvadta tőle. Szólni is alig tudtam valamit, folyamatosan mondataira csak egy bólintással és egy fej rázással válaszoltam.

-          Menjünk kicsit sétálni, így is eleget dolgoztam. – motyogtam mosolyogva, majd megcsókolva homlokomat elindult velem a nagyobb, füvesebb területre aminek közepén egy nagy tó állt.

Csendes szellő vett körül bennünket miközben lassan sétáltunk. Madarak csiripelése terítette be az egész területet, miközben én csak a beszélgetés közben a tavon úszkáló hattyúkat figyeltem mosolyogva.

Nagyon megtudnám szokni Matt társaságát, sőt. Minden nap azt akarom hogy eltöltselek vele pár órát, a többibe pedig inkább csak róla álmodozok. Meg van a  beszélgetés témánk is, sosem terel és azt hiszem amit kérdeztem tőle ara mind őszintén válaszolt.

-          Honnan ismered Damon-t?  - feltettem a kérdést, amin csak szemöldökét felvonva tekintett rám.

-          Azt nem tudom pontosan megmondani, de mikor összetalálkoztunk először megakartuk egymást ölni, de haverok lettünk. Aztán most tértem vissza ide, több év után és Ő jóvoltából. És egyben te miattad, hisz megkért engem hogy neveljelek meg. – köszörülte meg a torkát, majd nagyot sóhajtottam.

-          Ez nem volt túl jó nevelés, mert most még rosszabb lettem. – csak felnevettem, amitől hatalmas vigyor keletkezett arcán.

-          Igen, ez nem volt igazi nevelés, majd a következő. – felelte egy bólintással, majd  helyet foglalt egy padon.

-          Tényleg, Damon mit szólt ahhoz, hogy nem talált otthon reggel? – leültem mellé, Matt arca pedig egyből komorabbá vált.

-          Kioktatott, hogy nem bírok rád vigyázni, de nem érdekelt. Lényeg, hogy biztonságban vagy és azóta nem bántott. – megsimította az arcomat, amitől elmosolyodtam. – Amúgy, nem akarnál holnap velem vacsorázni? Tudok egy nagy jó helyet.

-          Persze hogy igen. – vágtam rá azonnal, nagy mosoly keretében, amitől ajkai vigyorra húzódtak, majd meg is csókolt engem. – De megyek. Készülnöm kell az estére. – feleltem halkan és felállva a padról el is mentem tőle. 

Haza rohantam, de Caroline jött velem, mert Ő is nálam akart elkészülni. Fent az emeleten egyenként le is zuhanyoztunk, majd felöltöztünk utána pedig türelmesen csináltuk meg egymás haját, mert volt elég időnk ehhez. Vagyis azt hiszem.

-          És találkoztál azóta Damon-nel? – kérdeztem picit komoran, mire Ő csak nagyot sóhajtott.

-          Nem és nem is fogok. Főleg olyannal nem aki miatt összeveszünk. – felelte határozottan, miközben a tükörben figyelte magát és haját igazította meg.

-          Felőlem találkozz vele, de vigyázz. – nagy levegőt véve felvettem Maya-t az ölembe, míg az ágyon ültem, Ő pedig azonnal elhelyezkedett rajtam.

-          És ki az a Matt fickó? Láttam ma, hogy téged keresett. Talán a pasid? – felém fordult csípőre tett kezekkel, én pedig nem tudtam megállni hogy ne mosolyogjak. 

-          Mondhatni, hogy igen. A pasim. – elkuncogtam magamat, majd hirtelen arra lettünk figyelmesek hogy Maya kiugrik az ölemből és egyenesen az ablakomhoz rohan morogva.

Először nem tudtuk, hogy mi baja, de aztán megláttam azt az ismerős madarat. Varjút, ami egyik reggel ugyan azon a  fán volt és bámult engem. Ugyan ott van mozdulatlanul, és engem figyel nagy szemeivel. Félelmetes volt ahogy egyszerűen farkas szemet néztünk, de Caroline megcsapta az üveget, amitől kissé összerezzentem így a varjú is hirtelen eltűnt.

-          Na így jobb. Már nem zaklat téged semmilyen madár. – szólalt meg Caroline mikor rám nézett.

-          Nem kéne mennünk? – felkeltem gyorsan az ágyról, mire felvonta  a szemöldökét, majd bólintott.

-          De. – felelte, majd táskáját megfogva el is indultunk kocsival a party helyszínére.

Odaérve egy egész tömeg volt már a ház előtt. Szerintem már annyian lehettünk, hogy el férünk a házban, sőt még a hátsó udvaron sem.

Ajtóban a polgármester, és egyéb kiszolgáló köszöntött minket akik egy pohár pezsgővel kínáltak meg az érkezőket.

Belülről is minden csodás volt, innen látszik Caroline nagyon jó munkát tud végezni aminek nagyon örülök, hiszen az ember szívesen eljön egy ilyen gyönyörű helyre bárkivel.

Hamarosan egyedül is maradtam, de legalább is egy pohár pezsgő társaságában amit befelé haladva kortyolgattam. Körül néztem mindenhol, ahol csak lehetett, de egy nem várt személybe botlottam bele.

-          Nina. Elbűvölő vagy, mint mindig. – vigyorgott rám Christian, majd kezemet megfogva meg is csókolta azt. Én csak megforgatva szemeimet, elfordultam és pezsgőmet meghúztam.

-          Most már ott tartunk hogy nem is szólsz hozzám?  - derekamra rakta kezét, amin csak gúnyosan mosolyogni kezdtem.

-          Jobb, ha abba hagyod vagy a következő reggelt nem fogod egy darabban megélni. – levettem magamról a kezét, és mikor egy szót sem szólt inkább ott hagytam őt.

Jobb volt nem is társalogni vele, mert abból csak egy dolog lett volna. Újabb randi, újabb lerészegedés, újabb molesztálás. Ebből inkább nem kértem többet.

Ahogy egyre jobban eltávolodtam tőle, egyik tálcáról levettem egy újabb pohár pezsgőt, és besétáltam a nagyterembe.

Egy egész táncoló tömeg volt a közepén, amit mosolyogva figyeltem, hogy milyen jól is érzik magukat amit én már mióta nem éreztem. Bár Matt-nél még is volt valami, ami teljesen megfogott, sőt az igazat bevallva Damon is ugyanúgy vonz magához. Az egyetlen ok, hogy miért érzek így azóta van, hogy Matt-el lefeküdtem.

-          Jó, fogjuk fel, hogy nem vagyok normális. – suttogtam magamban, majd az előttem lévő asztalra leraktam a poharamat, de mikor felnéztem tömegben megpillantottam Damon-t. Egyenesen rám vigyorgott, de nem érdekelt. Vagyis tegyük fel, hogy nem akartam kimutatni, hogy érdekel.

Csak lepillantottam egy tálra amin ezernyiféle finomság volt, de az volt amire számítottam épp.

-          Megtudhatom szépségem, hogy miért nem vagy normális? – szólalt meg mellettem Damon, kezével pedig végigsimítottam derekamon.

-          Miért érdekel ennyire téged? Nem várnak más fele a csajok? – elmosolyodtam gúnyosan, majd bekaptam egy epret, aztán pedig rápillantottam.

-          Tudod már megvolt a mai adagom. Nem olyan régen. Csak nehogy te legyél a következő. – odahajolt a fülemhez, és szavakat mind odasuttogta.

Csak elnevettem magam halkan, majd felnéztem a tömegbe, de mindenhol párokon akadt meg a szemem amiken kissé elkomorodtam.

Éreztem, hogy engem figyel, a vigyor sem tűnt el az arcáról, sőt még jól végig is mért. Annyira, hogy szerintem majd kiestek a szemei, de ez már komolyan gyerekes volt.

-          Mi nem tetszik ennyire rajtuk? – rápillantott Ő is a tömegre, míg én vállat vontam.

-          Tudod, nem értem, hogy lehetnek ilyen boldogok. Mert csak van egy szerelmük, akikkel leakarják élni az életüket? Vagy csak  a party miatt? – tettem fel ezt a hülye kérdést, közben Ő csak felsóhajtott.

-          Hidd el, én mindenkit boldoggá tudok tenni. Nőkkel az élén, ahogy Matt is. Bár Matt. – abba hagyta pár perce a beszédet, mert megfogta a poharamat és megitta a benne lévő pezsgőt. – Úgy látszik nagyon, de nagyon odavan érted. Tudod mi ebben a legnagyobb probléma?

-          Ki nem találom. – forgattam meg a szemeim, majd rá is néztem.

-          Magamnak akarlak, csak magamnak. – teljesen felém fordult, egy lépéssel közelebb került hozzám és ujját államra helyezve felemelte a fejemet. – Sőt még ha lehet vámpírrá tenni, magamévá tenni. – hüvelykujjával megsimítottam alsó ajkamat, mire lepillantottam ujjára, Ő pedig közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, de én csak elrántottam a fejemet, amitől elkomorodott.

-          Jobb ha leszállsz rólam és Matt-ről. És befejezhetnéd a  hülye madárrá változásodat, mert nincs kedvem hülye álmokra felkelni és arra sem, hogy minden kis lépésemet figyeljed. – megböktem a mellkasát, majd ellépve tőle hátra sétáltam az udvarba.

Szerencsémre nem követett engem, mert már majdnem ott tartottam, hogy mindenki előtt jelentet csinálok vele, azt pedig nem akartam. Udvarnál volt egy nagyobb terület, ahol lassú tánc folyt sok ember között, ott sétáltam át és egyenesen haladtam előre, de lábam elé nem is néztem.

Meg is volt a következménye, hiszen megbotlottam valamiben és előre zuhantam bele a fűbe, de nem történt komolyabb bajom, annál az volt a fontosabb, hogy mibe botlottam meg.

Mikor hátam mögé néztem, hirtelen kikerekedtek a szemeim, és fel is ültem hiszen Caroline feküdt mellettem, szétmarcangolt nyakkal.

-          Caroline ! – felé fordultam és két vállára téve kezemet kicsit megráztam, hátha felébred de semmi. Nem kelt fel, és tudtam, hogy ki volt az.

-          Valaki segítsen! – kiabáltam kétségbe esetten, egyre hangosabban, de senki nem hallott engem, így már a könnyeim is kiszöktek a szememből, de hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon amitől felnéztem.

-          Itt vagyok, majd én beviszem a kórházba ne aggódj. – felelte Matt, majd felsegített engem és csak hevesen bólogattam, miközben felkapta karjaiba Caroline-t. 

-          Menj haza, nehogy neked is bajod essen. Aztán, ha bevittem átmegyek hozzád. – megsimogatta a fejem, de megszólalni se tudtam megdöbbenéstől, csak mikor Matt eltűnt, megpillantottam Damon-t nem messze egy rakás csaj társaságában. 

Nem bírtam tovább, csak habozás nélkül fogtam magam, odarohantam hozzá és egyenesen berontottam közéjük.

-          Nocsak kit látnak szemeim. Talán meggondoltad magad? – tette fel a kérdést egy nagy vigyor keretében, mire én nagy pofont le is kevertem neki. 

Ettől minden csaj meglepődve lépett hátra, Damon pedig majd szétrobbant mérgében, míg állára tette kezét amit megmozgatott, hiszen szerintem annyira erősen ütöttem, hogy még vámpír létére is megérezte.

-          Most és utoljára mondom neked, hogy azonnal maradj távol Caroline-tól, vagy nem lesz jó vége. – el is löktem, hogy még a közelembe se legyen, és mindenkit ott hagytam ahol voltak.

El is hagytam az épületet, és egyenesen indultam haza gyalog. Ahogy haza felé haladtam rájöttem, hogy mit mondott Chris, de nem érdekel. Innentől vége mindennek, mert Damon életének örökre véget fogok venni. Nem fogom tovább tűrni, hogy a családomra és barátaimra vadásszon. Most inkább megfordul minden. Én fogok vadászni rá addig, amíg el nem érem a célom.

4. fejezet ღ Édes vágyak.

Szemeim már résnyíre nyitva voltak. Lámpák pislákoló fényei zavarták meg a látásom, amitől újra le is hunytam szemeim. Először még azt volt a fejembe, hogy biztos otthon vagyok, de mikor beugrott a tegnap este hirtelen felültem és azonnal körülnéztem.

Hatalmas nappaliban volt bent, ahol nagy sötétség volt, és csak a lámpák fényei terítették be az egész helységet. Nem volt nagy bátorságom felkelni, de mivel nem láttam semmit se senkit ezért lassan feltápászkodtam, de mikor elindultam a nappaliból halk lépteket hallottam ami az emelethez kapcsolódó lépcsőről jött.

Gyorsan visszafutottam a helyemre, majd leültem a kanapéra, hogy ne tűnjön Damon-nek fel semmi. De mikor megláttam előttem, lévő személyt, szemeim nagyra nyíltak.

Egy szőke csaj volt, nyakán hatalmas harapásokkal állt meg előttem. Én csak zavartan bámultam őt, közben Ő csak vigyorgott.

-          Cica, mit nézel ennyire? – és megszólalt az ismerős hang. Damon. Odasétált a csaj mellé, ráadásul csak egy farmer volt rajta. Ahogy testén végig néztem, nagyot nyelve fordítottam el a fejem, miközben neki is pillantása rám szegeződött.

-          Ő lesz a következő ágyasod? – kérdezte nevetve a csaj, amin Damon csak felnevetett.

-          Nem vele mást tervezek, de gyere. – átkarolta a derekát, ezáltal ki is vezette őt a házból amire én felkaptam a fejem, hisz ott maradtam vele kettesben.

Mikor elkezdett közeledni felém én gyorsan felpattantam a kanapéról, és szemben álltam vele, egy szót sem szólva.

-          Minek vérezted össze a kanapét? – vont kérdőre, majd a félig vérzett kanapéra mutatott, én pedig a nyakamhoz nyúltam ami eléggé fájt, és egyből felszisszentem az érzéstől.

-          Minek kellett megtámadnod? – felvontam a  szemöldököm, miközben gúnyosan mosolyogtam rá.

-          Viccesnek érzed magad? Én inkább azt tartom viccesnek, hogy nem félsz tőlem. – széles vigyort mutatott felém, majd egyre közelebb lépett hozzám, de én csak egy helyben álltam előtte, már karba tett kezekkel.

-          Kéne? Nem hiszem, hisz nem akarsz megölni, csak azt hiszed, hogy megkaphatsz több éjszakára engem pár sexre, miközben rendesen megcsapolsz? – kérdeztem tőle, még komorabb arccal miközben Ő arcára is ráfagyott már a mosoly. – Ilyen undorító, pöcsöknek nem adom magam. – ajkaim mosolyra húzódtak, de mikor kiakartam kerülni, hirtelen csak egy nagy csattanást éreztem az arcomon, amitől azonnal a kanapén találtam magamat.

-          Jobb, ha befogod a szád, mert okosat végképp nem tudsz mondani úgy látom. – szemei izzódtak a dühtől, közben én arcomra tettem, ami szinte égett a fájdalomtól.

Teljes erejéből megütött engem, tudtam, hogy képes még jobban bántani, hisz nem tudom hányszor támadott meg, de félek. Mit fog ezek után művelni velem? Sőt azt sem tudom hány óra, de remélem valaki észreveszi, hogy eltűntem, mert nem szeretném életeim összes napját vele leélni. 

Csak ott  álltam az ablak előtt, egészen mozdulatlanul még egy „élet jelet” sem adtam magamról, Ő pedig folyamatosan ivott, közben a telefonját nem tudta letenni. Mindig beszélt valakivel, de mindig ugyanazzal a személlyel így kíváncsi voltam, hogy ki is lehetett. Itt volt a megfelelő alkalom, hogy mégis megkérdezzem mikor letette.

-          Kivel beszéltél az előbb? – kérdeztem kíváncsian, majd hirtelen rám is meredt ijesztő tekintetével amitől megborzongtam. 

-          Eljön az alkalom, hogy majd megtudod. Sőt, fogsz is vele találkozni, Ő pedig megfog egy kicsit nevelni. Lehet még ma. Ne aggódj. – rám kacsintott, amitől felvontam a szemöldököm, hisz nem tudtam egyáltalán miről beszél. Újabb vámpír haverja aki belőlem fog vacsorázni.

Elegem volt, el kell valahogy tűnnöm innen. Nem bírtam tovább, vele ezért ki is kellett valamit találnom, amire szükség nem volt, hisz Damon hirtelen felment az emeletre. Itt volt a megfelelő alkalom, hogy megtudjak szökni. 

Fel is pattantam a kanapéról, majd halkan odarohantam az ajtóhoz, de mikor kinyitottam hirtelen egy magas férfiba ütköztem aki azonnal rám vigyorgott. Úgy tűnt mint aki ismert volna, még ahogy beljebb lépett a házba, úgy nekem is hátra kellett lépnem, így még ki sem tudtam lépni a levegőre sem.

-          Hova hova ilyen sietősen szépségem? – becsukta maga mögött az ajtót, közben valakinek a meleg leheletét is megéreztem a nyakamnál, amitől gyorsan meg is fordultam. Damon jelent meg előttem, de mikor hátra akartam lépni akkor pedig a másik férfiba ütköztem bele.

-          Megakartál szökni, miközben én nem voltam itt? Rossz kislány. – lebiggyesztette ajkait Damon, majd végig simítva derekamon, másik férfi is hozzám ért.

-          Szóval Ő lenne az akit meg kell nevelni? Nem rossz nő. – vért végig nagy szemeivel, amivel majd felfalt engem közben agyamba keringtek a gondolatok, hogy mit is művelne velem.

-          Reggelig van időtök. – megpaskolta Damon férfinak a vállát, majd kilépve az ajtón kettesben maradtam a titokzatos idegennel akiről fogalmam sem volt, hogy ki volt Ő.

Férfi csak megigazította magán az inget, majd felsóhajtva besétált a nappaliba ahol körül nézett. Arca komor volt, egyben valami örömöt is láttam rajta, még is valamiért különlegesebb volt mint Damon.

-          Nem kell megijedni. Én nem bántalak téged, főleg, hogy megnyugodj. Nem vagyok vámpír. – elmosolyodott, amitől én csak nagyot nyelve közelebb léptem hozzá.

-          Matt vagyok. – folytatta beszédét, majd kezemet megfogva meg is csókolta kézfejemet.

-          Nem érdekel ki vagy, csak mondd mit akarsz. – feleltem komoran, miközben azt vettem észre, hogy ajkaiba harap.

-          Micsoda, kis tüzes vadmacska.  Ezt már szeretem. – hirtelen megragadta a derekamat, ezáltal nagyon is közel húzott magához. Testünk teljesen összesimult, amíg én kezeimet nem tudtam hirtelen hova tenni, így Matt-nek a mellkasán pihentek meg. Megrázta a fejét nevetve, majd vadul meg is csókolt, amit meglepő módon, kicsit sem habozva teljes vadságával viszonoztam.

Ahogy kezei letértek a fenekemre, halk sóhaj  kúszott ki a számból, levegő vételem szaporább lett mikor még meg is markolta. Látta rajtam, hogy élveztem és folyamatosan csak ajkaimat harapdáltam, és pont nem ezt kellet volna, hisz most következett az amire nem számítottam.

-          Most jöhet a nevelés. – megragadta a karom és egyenesen felrángatott egyik szobába ahova be is lökött, kulccsal pedig bezárta az ajtót.

-          Engedj ki ! – förmedtem rá.

-          Ülj le. – parancsolta elég szigorú tekintettel, aminek ellenállni nem tudtam, így leültem az ágy szélére, majd odalépett a fiókokhoz amiben matatni kezdett.

Csak lehunytam a szemeim, sőt nem is volt kedvem odanézni, hogy mi is kerül a kezébe.

-          Kérlek nyisd ki a szemeid. – ujjával megfogta az állam, hogy úgy emelje fel a fejem, és ezek szerint már itt állt előttem.

~ +18 ~

Ahogy kinyitottam a szemeim, megpillantottam magam előtt egészen kidolgozott testét, amit próbáltam észrevétlenül végig mérni, de figyelmemet teljesen elvonták gyönyörű tenger kék szemei. Nem tudom mit akart kezdeni velem, de abban biztos voltam, hogy ennek jó vége nem lesz, hisz nem voltam semmire felkészülve így Ő sem tudott semmiről.

Gyengéden megfogta kezeim, hogy felállítson maga elé, miközben szemeimet fürkészte. Olyan jól nézett ki, hogy elmondani nem tudtam. Szívem kétszer gyorsabban vert az átlagos tempójánál, Ő pedig még arcomat is megsimította ujjbegyeivel. 

Mindkét kezét végigcsúsztatta oldalamon, míg nem pólómnak széléhez nem ért, amit megfogva le is vett rólam egy szempillanat alatt.

-          Van róla fogalmad, hogy most mit fogok veled tenni? – ujjával megsimította alsó ajkamat. Sóhajaim egyre hangosabbá váltak, szívem majd kiugrott a helyéről és semmit tévő lettem. Egy ártatlan kis bárány, aki semmiről sem tehet. Csak álltam, mozdulatlanul, várva azt, hogy „megrontson” engem.

 Szemeiben teljesen elmerültem, még lehunyni se volt merszem, hisz akkor felébredtem volna teljes álmomból ami csodálatos módon az volt. 

Egyszer csak felém hajolt és megcsókolt engem. Ajkaink gyengédséggel forrtak össze, miközben Ő levette rólam a ruhát, amiknek a fele már a földön hevert. Csodálatos érzés volt, amit művelt velem.

Éreztem, hogy csókunkba is belepirulok, mikor már csak fehér neműkben álltam előtte, de kezeit megéreztem ahogy hajamba kezdte matatni,majd nyelvével is teljesen megbabonázott. Ennek hatására csak halkan felnyögtem, és nyelvem óvatosan találkozott össze az övével. 

Ahogy egyre jobban belemerültünk, átkarolta egész testemet, így magához tudott szorítani. Testünk összeért, éreztem forró, perzselő bőrét és persze merev férfiasságát, amitől igazat bevallva még jobban megkívántam.

Bátorságot véve, elindítottam kezemet erős karjára amit meg is markoltam. Bizonytalanul felvittem arcára, amit megcirógattam, majd hajába is feltévedt. Gyengéden belemarkoltam, amitől most Ő nyögött fel. Éreztem, hogy az ágy felé tol, majd rá is fektetett gyengéden engem és azzal a mozdulattal felém tornyosult. Térdeivel, kezeivel is megtámaszkodott mellettem, ezáltal hasamat nyelvével járta be. Harapdálta, közben markolta csípőmet és ettől egy kisebb nyögés szakadt ki belőlem, ez pedig fokozódott puha nyelvének, szájának köszönhetően.

Olyan váratlan volt ez az egész helyzet. Alig ismertem még is érzem égető csókjait testemen, ami elmondhatatlanul jó érzés volt számomra. Mindenhogyan próbáltam csillapítani hangos, szapora lélegzésemet, de amikor felpillantott rám tekintetünk hirtelen találkozott. Újból ajkaimba haraptam, míg Ő azokat csak megnyalta ezt követően pedig lepillantott a bugyimra.

Orrát combom közé fúrta, jobban megfogalmazva nőiességemhez.

-          Olyan jó illatod van. – zihálta halkan, szemeit lehunyta.

Ott feküdtem alatta, tehetetlenül és csak élveztem minden egyes pillanatot amit velem művelt, hisz egy csoda volt.

-          Gyönyörű vagy, mondták már? – felelte egészen halkan mégis egy kis vigyor keretébe. 

A szavai még jobban csak elcsábítottak, sőt még a lélegzetem is elállt tőle.

Hirtelen nadrágjához nyúlt, aminek övét kicsatolta így le is tolta magáról, közben mind végig egymás szemébe néztünk. Megragadta bokámat, lábamat szétrántotta, majd bekúszott közéjük, míg én csak fészkelődtem.

-          Inkább maradj mozdulatlan. – mormolta, majd lehajolt és belecsókolt combom belső részébe, onnantól csókjaival egészen eljutott a bugyimig amin keresztül is megcsókolt.

-          Én meg szűz vagyok. – nyögtem ki hirtelen, míg Ő csak felkapta a fejét, szemöldökét pedig felemelte.

-          No, se baj. Akkor lássuk mit tehetünk ez ügyben. – felelte, vigyorogva majd lehajolt a hasamhoz, amit egyenesen végigcsókolt nyelve pedig eltévedt a köldökömbe.

Testem egészen lángolt, takarót is erősen megmarkoltam. Ahogy hirtelen fölém hajolt, megéreztem, hogy kissé megemelte testem, hogy melltartómtól is megtudjon szabadítani.

-          Gyönyörű. – szólalt meg elismerő tekintettel, majd egyik kezével megfogta egyik mellemet, ujjával pedig bimbómat kényeztette.

Halkan nyögdécseltem, közben éreztem, hogy lent egyre csak nedvesebb és nedvesebb leszek. Nem bírtam sokáig. Ujjaimmal még erősebben markoltam a lepedőt, ő pedig ajkaival rátapadt másik bimbómra. Fürge ujjai, és egyben édes ajkai teljesen elvarázsoltak. Szám szétnyílt és nagyobb nyögések keletkeztek, amik kiszabadultak belőlem.

-          Engedd el magad bébi. Túlságosan feszült vagy. – mormogta, fogai pedig bimbómra záródtak, de hirtelen megcsókolt és nyelve valahogy elfojtotta kiáltásomat ami épp kiakart szabadulni belőlem.

Arcán hatalmas vigyor jelent meg, sőt még amilyet még sosem láttam mástól. Én ajkaim is halvány mosolyra húzódtak közben. 

Újból megcsókolt engem, közben kezei derekamon pihentek meg, de hamarosan le is csúsztatta bugyimra, amin keresztül körözni kezdett ujjaival, szemeit pedig lehunyta.

-          Csodálatosan nedves vagy. Nagyon kívánlak. – megfogta bugyim szélét, így le is húzta rólam, majd ujját belém dugta, amitől kiáltás szakadt ki belőlem. Újra és újra, megállás nélkül. Tenyerét csiklómra helyezte, miközben keményebben hatolt belém az ujja. Hirtelen felült, hogy boxerétől is megszabadítsa magát, ezáltal szabadon láthattam férfiasságát. 

Uram isten, valami csodálatos volt. Lábaimat megfogva széjjel tárta még jobban, engem pedig hirtelen elöntött a félelem.

-          Ne aggódj. Te is tágulsz majd. Csak húzd fel a térded. – parancsolta lágy tekintettel, míg én csak egy bólintással engedelmeskedtem neki, közben makkját teljesen hozzáérintette nőiességemhez.

Hirtelen nagy fájdalom tornyosodott meg bennem, amikor belém vágódott. Egy hangos kiáltás szakadt ki belőlem. Különös egy érzés mélyen bennem , ahogyan elvette a szüzességem, mégis a megkönnyebbülés futott át rajtam, hogy végre túl vagyok ezen a szörnyűségen.

-          Jól érzed magad? – tekintete kissé aggódó volt, de én csak őt nézve bólintottam.

Mozdulatlanul volt bennem, hogy szokjam az érzést.

-          Elkezdek mozogni. – mormogta, miközben csókját megéreztem homlokomon, aztán finoman, egyben lassan mozogni kezdett előre-hátra. Szemeit lehunyta, felnyögött majd ismét belém döfött. Másodszor hangosabb kiáltás hallatszott tőlem, amitől hirtelen mozdulatlan lett.

-          Mehet még? – megsimította arcomat, amin csak bólintottam egyet.

-          Igen. – ziháltam megkönnyebbülésképpen, majd ez alkalommal nem állt meg mikor döféseit újra megéreztem.

Rátámaszkodott könyökére, és megéreztem magamon a súlyát. Hozzápréselt az ágyhoz, aztán előbb finoman mozogni kezdett bennem, de ahogy kezdtem megszokni az idegen érzést, csípőm vele végzett egy ritmust. Ahogy felgyorsított, tartottam vele az gyorsaságot, minden döfésnél. 

Kezeit megéreztem fejemen, majd ajkaimra tapadva fogaival megfogta alsó ajkamat amit megrágcsált, az én kezeim ekkor hátára tévedve jól végig karmolták azt.
 Éreztem, hogy kezdek megmerevedni, miközben Ő csak folyamatosan döfött engem nagy vadsággal. Verejtékes testünk egymáshoz simult, és csókunk minden egyes részébe csak véletlenül nyögtem bele,hisz visszatartani nem tudtam.

-          Élvezz el a kedvemért. – zihálta,  és hirtelen meg is feszült az egész testem, ami által el is élveztem hangos sikolyok között. Testem remegett, olyan jó bizsergető érzés járta körbe, bár ezek után is csak keményen döfött tovább, aztán megmerevedve teljesen belém engedte magát.

Csak ziháltam, mint akinek levegőre van szüksége, szívem pedig nem tudom hányas fokozatra kapcsolt, de majd kiugrott a helyéről. Homlokunkat összesimítottuk, közben Ő is csak kapkodva szedte a levegőt. Szemei hirtelen kinyíltak és rám nézett, majd meg is csókolt engem gyengéden, amit viszonoztam is, aztán egy mozdulattal ki is szállt belőlem.

-          Remélem nem okoztam túl nagy fájdalmat. Nem tudtam, hogy még kezdő vagy. – szólalt meg halkan, majd mellém feküdve könyökére támaszkodott. Megfogott egy kósza tincset amit eltűrt a fülem mögé, arcán pedig széles vigyor jelent meg.

-          Inkább csak megköszönni tudom neked, hogy már nem vagyok egy ártatlan kislány. –feleltem belepirulva szavaimba, majd sóhajtottam egyet.

Olyan ellazultnak éreztem magam, sokkal megkönnyebbültebb voltam ez után. Még egy széles vigyor is kiült az arcomra.

-          Megakarom ismételni a mai estét. Valamikor. Damon nélkül. – ajkaimba haraptam, arcán pedig a meglepődés suhant át.

-          Ennyire tetszett a dolog Miss. Vadmacska? – magához szorított, majd nyakamhoz hajolva mélyen beszívta az illatomat.

-          Eltaláltad. – kezemmel beletúrtam kócos, barna tincseibe, még így is irtózatosan szexi volt.

-          Inkább aludjunk reggelig.Addig úgy sem látod az a szörnyeteget. – megcsókoltam fejem búbját, majd magához ölelt.

Olyan fura volt hogy egy ismeretlennel volt meg a legelső ilyen éjszakám, sőt még most is Ő mellé bújok be. De még is valami vonzott hozzá, ahogy Damon-nél is. Úgy látszik ők fognak engem manipulálni amíg csak élek. Nem is érdekelt inkább, csak inkább lehunytam a szemeim és mély álomba

Fény töltötte be az egész szobát. Madarak csiripelése ébresztett fel álmomból. Nagyot nyújtózkodtam, majd szemeimet is kinyitottam. Matt ott aludt mellettem, teste félig betakarva. Halkan szuszogott, amin csak mosolyogni tudtam és elmerültem édes arcában, de aztán beugrott, hogy akármikor itt lehet Damon. Nem is szabadott volna idáig aludni, mert kitudja mikor érkezik meg.

Matt-el egész nap elfeküdnék itt, de nem szabadott. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam a földön heverő ruháimat, majd ahogy megfogtam a cipőmet és felvettem,  hirtelen fájdalmam lett amitől fel is szisszentem.

-          Nagyon fáj még mindig? – szólalt meg hirtelen Matt a hátam mögül, amin csak megforgattam a szemeim.

-          Nem, nem igazán. –vágtam rá hirtelen, majd körül néztem. – Mennem kell, ha már elengedsz. Csak akkor. – karba téve kezeimet figyeltem őt, mire meglepődtem. Csak egyet bólintott.

Nem is annyira gonosz amilyennek az elején láttam, csak inkább a perverziójuk hasonlítanak. Fogtam is magam, és kirohantam a házból, és onnantól a kocsimhoz.

Szerencsére megtaláltam a kocsi kulcsot a betonon, amit az nap éjjel ejtettem el, így kinyitottam az kocsi ajtót és beülve, azonnal el is hajtottam attól a borzalmas háztól.

Haza érve, berontottam a házba. Felakartam rohanni, de Nate szólt máris a konyhából. Az ütő is megállt bennem, hisz tudtam, hogy nagyon lefog szúrni. Biztos nem talált itthon reggel, és azt is tudja, hogy pasi van a dologban.

Nagyot nyelve lépkedtem be hozzá, és zavartan rá is mosolyogtam.

-          Jó reggelt. – köszöntem halkan, míg Ő csak szigorú tekintettel figyelt engem.

-          Hol a fenébe voltál egész este? – állt fel az asztaltól aztán mikor válaszolni akartam, jött amire tényleg nem számítottam. – és mi a fene történt a nyakaddal? – pillantott a sebhelyre amitől szemeim nagyra nyíltak.

-          Én.. – kezdtem bele, de Ő kezét feltartva csak azt akarta, hogy hallgassak el.

-          Vámpír. – suttogta, amitől már a lélegzetem is elállt.

Honnan a fenéből tud egyáltalán azokról a lényekről?!

-          Megtudom magyarázni. Ez nem az amire gondolsz. Tegnap vagyis… Ma éjjel elrabolt egy vámpír de eltudtam most reggel szökni. – hadartam mindent össze vissza közben erre csak egy bólintással válaszolt.

-          Gyere utánam. – biccentett a fejével, majd odamentünk a lépcső alá ahol volt egy érdekes ajtó.

Emlékszem ide mindig is beakartam menni, minden egyes alkalommal, de sose jutottam be. Hiszen kíváncsi voltam mi is rejtőzik ott bent és végre most megtudom.

Nate egyenesen levezetett engem egy hosszú lépcsőn, majd leértünk egy pince szerűségbe, ahol felkapcsolva a lámpát hirtelen megszólalni se tudtam.

Falon különféle fegyverek voltak, komolyan az összesfajtából, sőt máris sejtettem, hogy Nate mire akar kilyukadni.

Talán vámpírokra vadászott és most újra elakarja kezdeni ezt az egészet?

-          Te régen ezekkel öltél vámpírokat? – kérdeztem halkan, miközben közelebb léptem a fegyverekhez, hogy jobban végig tudjak rajtuk nézni.

-          Nem az a fontos, hogy mi volt régen, hanem hogy most mi van. Nina, muszáj valahogy elbánnod velük. Ha nem bírod egyedül, jövök én melléd. – felelte határozottan, majd rápillantva megcsóváltam a  fejem.

-          Hogy érted te azt hogy én? Hisz semmit se tudok az ilyen vackokról. – mutattam rajtuk sorba, míg Ő mind2 kezét vállamra tette.

-          Megtudlak tanítani minden egyes kis trükkre, amit egykor én is tanultam. Kifejlett vadász lehet belőled, és akkor egy vámpír sem tud hozzád érni. – mélyedt el a szemeimbe, majd hajamat eltűrve a nyakamból, sebemre pillantott. – Soha többé nem okoznak ilyen fájdalmat neked, mint ez itt. – két ujjával finoman végigsimított a sebhelyen, majd nagyot nyelve gondoltam végig a dolgot és az egyetlen szavam csak az volt, hogy „Rendben.” 

Damon felkészülhet mindenre, hisz kölcsön kenyér visszajár.