10. fejezet. ღ Ellenállhatatlan szenvedélyek.

- Meg ne mozdulj. – parancsolta, de hangja gyengéd volt. Lassan belém dugta az egyik ujját, amivel eléggé kínzó lassúsággal kényeztetett. Ajkaim közül apró nyögések törtek ki.

   - Remélem élvezed. – motyogta lágyan, de ezt mind a fülembe amit nyelve mindvégig súrolt. Ujja eközben ki-be járt, néha körzött is vele. Szemeimet lehunytam, és a levegőt egyre szaporábban kezdtem venni, de nyögéseimet ajkaim harapdálásával próbáltam visszafojtani, ami egészen bevált.

    - Olyan nedves vagy, ráadásul eléggé hamar leszel az, amit igazán szeretek, hisz ilyenkor érzem egy nőn, hogy fel van rám készülve. – suttogta és állandó, lassú kínzó tempóját még mindig tartotta.

Hamarosan pedig már, ujját kihúzva belőlem feltérdelt mögém. Éreztem ahogy előre hajol, hisz fenekemet súrolta a merevedő férfiassága, aztán hajamat egy erős mozdulattal markába ragadta, így fejemet sem tudtam megmozdítani.

-          Édes  rossz kislány. – szinte már lihegte, és egy hatalmas döféssel belém is került.

Ekkor pedig, szemeim kinyitódtak, és a mozgó tájat pillantottam meg magam előtt egy kocsi ablakában. Fejemhez nyúltam lassan, és beletúrva hajamba jöttem rá, hogy hol is vagyok. Azonnal kiegyenesedtem, és Damon-re terelődött a tekintetem.

-          Jó reggelt szépségem. – széles vigyor keletkezett az arcán, de még megszólalni is alig tudtam ettől az álomtól amiben  most voltam.

-          Mi a fenét műveltél megint? – hangom kómás volt. Még most sem ébredtem fel ebből az álomból, hisz olyan.. Nem tudom milyen érzés lehet, amit most érzek, de tudtam, hogy Ő csinálta, csak, hogy az agyamat még jobban húzza. Ideges is voltam, hisz ezzel főképp arra akar célozni, hogy engem akar. Talán ilyen lenne vele a sex? Vagy rosszabb? Lényeg, hogy megtudni nem akarom.

-          Nem tetszett? – felvonta a szemöldökét. – Nekem eszméletlenül, bár amilyen szűz kislány vagy, megértem, hogy miért is nem tetszik.

-          Nem vagyok szűz. – csattantam fel. – vagyis már nem. Matt-el feküdtem le legelőször. És kétlem azt, hogy te sokkal jobb lennél nála. – karba téve a kezeimet feleltem határozottan.

-          Szóval azt hiszed, hogy jobb vagyok nála? Kötve hiszem. Ő még a szádat sem tudja kitömni. Azzal. – vigyora huncut volt. Szemeim teljesen kikerekedtek erre, de egy szót sem tudtam kinyögni, csak halk nevetést hallottam tőle.

Inkább az ablak felé fordultam és próbáltam nem tudomást venni róla, bár eléggé nehezen ment, mivel keze a combomra tévedt. Érintésétől azonnal összerezzentem, és szemeimet pedig pár másodperce is lehunytam, hogy az érzés még élvezetesebb legyen. Mutató ujja lágyan cirógatta combom, és combom belső részét, míg nem ujja elkezdett felfelé haladni a lábamon.

-          Ha nem veszed le rólam, a mocskos kezeidet magam foglak kinyírni. – feleltem nyugodt hangon, és rápillantottam, ekkor pedig kezei meg is álltak.

-          Az is kudarcba fullad. Megéri újra próbálkozni? – hangjában hallatszott a gúny, ezáltal pedig még jobban feldühített.

-          Nézd az utat inkább. – vágtam rá egyből, Ő pedig mint egy Királynő lennék, úgy hallgatottam rám, mert az útra nézett és úgy is maradt, egészen sokáig. Még akkor sem nyúlt hozzám, amikor nem is láttam, hiszen inkább akkor lett volna alkalma.

Nem tudtam, hogy mióta is utazhatunk, de kezdtem már bele unni. Elég sok városon keresztül végighajtottunk már, de egynél sem álltunk meg, sőt a hasam is korgott. Majd éhen vesztem, ezt pedig még Ő is hallotta, de semmit nem csinált csak némán koncentrált az útra.  

Gondolataim, kavarogtak a fejemben. Nate-et biztos haza engedték, amiben reménykedem, sőt remélem, hogy senki más nem fogja megtámadni. Főleg Chris nem, mert nem szeretnék még valakit elveszíteni aki igazán fontos nekem. Plusz, Ő az egyetlen családom aki vállalta a felelősséget értem. Caroline pedig elég szerencsétlen.. De mondjuk amennyi baja esik, annyiból mind ki is gyógyul. Erős, és tudom, hogy tud vigyázni magára. Bár.. Egy üzenetet sem hagytam neki, hogy hova kerültem, de majd megbékél valamikor.

-          Megjöttünk. – zavarta meg Damon a gondolkozásomat, erre pedig a fejemet is felkaptam. Egy hatalmas szálloda mellett parkoltunk le, ami kb. milliárdokba is kerülhet, de persze, hogy Damon kifizetni se fogja. Meg van a saját módszere, hogyan jut be.

Egyből kipattantam a kocsiból, de mikor már az ajtót csuktam be, Damon lazán sétált befele a szállodába, én pedig szapora léptekkel követtem őt, majd sikeresen utolértem.

-          Elnézést. – szólított minket meg egy férfi aki a szállodába dolgozott. Biztos, furcsának tűnt neki, hogy csak úgy besétálunk és egyből megyünk fel a lakásba.

-          Majd én elintézem. – súgta nekem oda Damon és egyből a pasi elé lépett. Megigézte őt, hogy hagyjanak minket békén és adják nekünk a legnagyobb, legjobb szobát ami ebbe a szállodába csak van és ráadásul reggelit, ebédet, vacsorát hozzák fel nekünk. 

Persze, neki ezt könnyű megtenni, de kár, hogy megtudja manipulálni az embereket. Szerencsére, engem még nem vett kezelésbe, de most vele leszek napokig egy lakásban itt? Összezárva? Azt nem engedhetem meg, hiszen nem akarok, vele lenni, mivel könnyen kezelhető vagyok. Fegyverek nélkül főleg.

-          Gyere. – intett a fejével, és elkezdtünk egészen felsétálni a legfelső emeletre. Ennek örültem, hisz a liftben még rosszabb lett volna.. Főleg a legelső csók. Az is liftben történt, itt kitudja mi lenne.

Nem is volt eléggé hosszú, hisz ahogy kinézett.. Damon pedig folyamatosan csak előttem haladt, de úgy láttam, hogy valami probléma van hiszen a kocsis ügy után alig szól hozzám, de nem is baj.

Egyszerre léptünk be a hatalmas lakásba, de mikor én előre léptem Damon kulccsal zárta be az ajtót, amitől hatalmasat nyeltem, hiszen tudtam mi fog itt rám várni. Együtt a szörnyeteggel bezárva, de leginkább a lakásra koncentráltam ami gyönyörű volt. 

Plazma tv, különleges anyagból készült bútorok, hatalmas francia ágy, a fürdőbe pedig nagy fürdőkád amiben még pezsgőfürdőzni is lehet, de a zuhany sem semmi. Amerikai konyhával egyben valami csodálatos volt. Eltudnék itt tölteni sok napot, de csak egyedül vagy Matt-el. 

-          Nem tudom meddig de itt fogunk lenni elég hosszú ideig. Vagy még addig sem. – jelenlétét magam mögött éreztem, nyakamból pedig eltűrte a hajamat.

-          Olyan csodás bőröd van. – simította végig a nyakamat, egészen a vállamig, onnantól pedig lefelé a karomat. – és ez illat. – szívta mélyen be az illatomat, amit igazán élveztem, de még ellenkezni se akartam, de azt pedig főképp nem lehetett.

-          Komolyan, egy perce sem tudsz rólam leszállni? – kérdésem kissé hangossá vált, de mikor Damon beleakart kezdeni a mondatába valaki kopogtatott az ajtón. Csak felvont szemöldökkel figyeltem Damon reakcióját, aki csak nagy levegőt véve lépett az ajtóhoz.

-          Na végre, hogy itt vagy. – lépett be egy szőke nő, akinek arca komor volt.

-          Ne haragudj, hogy csak most tudtam szólni, de dolgom akadt. – magyarázkodott Damon, eléggé megszeppenve,  de olyan volt, mint még soha.

Csaj mikor észrevett engem, egyből megtorpant. Először egy szót sem szólva mért alaposan engem végig, míg én zavaromban azt sem tudtam merre nézzek, de Ő csak egy fintorral hümmögött.

-          Ki ez a ribanc? – fordult Damon felé, aki fejét rázva mosolyodott el.

-          Tudod ez olyan.. Bonyolult dolog. Túl szőke vagy, hogy megértsd. – helyeselte, amitől akaratlanul is halk nevetés tört ki belőlem.

-          Megmondanád mi olyan vicces Miss. Őfelsége? – lépett közel hozzám, ekkor pedig már a tekintetünk is összetalálkozott, az arcomon közben apró mosoly keletkezett.

-          Oh, talán megsértettelek? – karba téve kezeimet figyelmet reakcióját, és láttam, hogy majdnem szétrobban a dühtől amit csak élvezni tudtam, de hirtelen Damon lépett mellém.

-          Én a helyedben nem vitatkoznék vele. Egy mozdulattal kitörné a nyakad, vagy megcsapolhatna. – súgta a fülembe, ekkor pedig derekamat cirógatta meg.

-          Szerinted érdekel engem? – néztem egyből Damon-re, a csaj pedig elkuncogta magát.

-          Érdekelni fog, ha megöllek de..

-          De először is bemutatlak neki. – vágott közbe Damon. – Nina, Ő itt Rebekah. Az, öntelt, nagyképű ribanc aki a csajom volt.

-          Még mindig jó a humorod Damon. – mosolyában nagy gúny volt, ekkor pedig Damon összecsapta a két kezét, amit meg is dörzsölt.

-          Mit szólnátok csajok, ha elmennénk egy bárba inni?

-          Leakarsz itatni? – vontam fel a szemöldököm.

-          Ugyan már. Egy kis alkoholba nem halsz bele. – vágta rá Rebekah.

-          Remek, indulás. – intett a fejével Damon, majd ki is ment a lakásból, mi Rebekah-val pedig követtük őt.

Amint kiértünk a hotelból, Damon meg sem állt, hanem egyből megindult előre. Nem ismertem a várost, mert még sosem jártam itt, sőt azt sem tudom hol is vagyunk. A városról elnézve nagyon nagy helyen vagyunk, még ha próbálnék elszökni, akkor sem tudnék.

Mi Rebekah-val csak Damon mögött sétáltunk, de eközben Damon nagyon jól elvolt a régi csajával. Folyamatosan csak beszélgettek, néha csak vitatkoztak, én pedig csak sétáltam mellettük eléggé nagy csendben.

-          Ezek a New York-i nők nem semmik. – nyögte ki Damon, de mikor elment mellette egy eléggé dögös csaj jól végigmérte, még hátra is fordult, hogy fenekét is alaposan megnézze.

-          Szóval New York-ba hoztál? – ráncoltam össze a szemöldököm, míg Ő visszafordult, de egy szót sem szólt. – De mi a fenének?

-          Ne nyávogj már ennyit kérlek. – szólt rám Rebekah, komor arccal, majd hirtelen megálltunk egy éjszakai bár előtt.

-          Egy éjszakai bár? Itt még ilyenkor se fognak kiszolgálni. – feleltem, karba tett kezekkel, közben vágtam egy kis fintort.

-          Hidd el, megvannak a módszereim Drágám. – kinyitotta az ajtót. – Hölgyek. – vigyorgott ránk udvariasan, de mikor beakartam menni, Rebekah került elém és így Ő ment be elsőként.

Csak szemeimet forgattam meg, ezen ezután én is végre bekerülhettem az épületbe. Eléggé kihalt az egész épület, de nem hiába éjszakai bár a neve, hisz éjszaka lesz csak itt élet. Bár lehet, hogy Damon itt akar egészen addig maradni.

Volt pár ember, akik ott ültek az asztaloknál és ittak, így akkor nem is kell Damon-nek intézkednie, hogy kapjunk valamit.

-          Nem. Te mellém ülsz. – szólt rám hirtelen Damon, mikor a pultnál közéjük akartam ülni, de vettem a fáradságot, és nagyot sóhajtva foglaltam a Damon mellett helyet.

-          Most tényleg nem mindegy hol ülök? – pillantottam rá.

-          Nem. – felelte szigorú hangon. – Egy erős összekevert italt kérek magamnak és a hölgynek itt mellettem. – szólt a csaposnak Damon, közben Rebekah is rendelt magának a csapos pedig, azonnal elkezdte kiönteni nekünk.

Elnézve eléggé sok alkoholt került az én poharamba. Martini, vodka, whisky,de ezen kívül még több, csak ezeket ismertem fel. Életemre is megesküszöm, hogy Damon leakar engem itatni, mert tudja, hogy akkor majdnem mindenben benne vagyok.

Ahogy elém került a nagy pohár ital, Damon csak felemelte a kezébe a sajátját, erre pedig automatikusan én is kezembe vettem.

-          Koccintsunk vad éjszakára ami vár ránk. – szólalt meg Rebekah, amire poharunkat összekoccintottuk a levegőben és egyből meghúztuk egyszerre mindannyian az italt.

Már az ötödik pohár vodkát húztam le. Nem tudom, hogy lehet e részegségnek hívni azt, amiben éppenséggel vagyok, de valami hihetetlenül éreztem magam. Damon nincs itt mellettem hanem csajozik, Rebekah pedig mellettem lévő széken iszik.

Mivel Ő vámpír szerintem, nem is tud annyira berúgni, mint egy normális ember, de szerintem én is most fogom abba hagyni, mert úgy látom Damon nélkül többet iszok. Nem szabad, mert ez a célja, hogy ne legyek magamnál.

-          Nem gondolod, hogy már az ötödik pohár túl sok volt számodra? – próbált hangosabban beszélni Rebekah, hogy halljam is. 

-          Dehogy. – ráncoltam össze a szemöldököm. – Soha nem lenne sok számomra öt pohár vodka.

-          Akkor igyál még egyet. – tett le elém Rebekah egy nagy pohár Martinit.

-          Nem köszi. Elég volt. – ráztam meg a fejemet, de mikor felálltam az egyensúlyomat hirtelen elvesztettem és egyenesen beleestem Damon karjaiba aki reflex szerűen kapott el.

Feszülős, fekete trikó volt rajta. Nagyon jól kiemelte izmos testét. Valami, hihetetlenül dögös volt, és majd elájultam tőle. Főleg az vigyor az arcán.

Nem, össze kell kapnom magam. Direkt csinálja csak, hogy elcsábítson és addig fogja csinálni, amíg nem esünk túl a sexen.

-          Szerintem estig tartani foglak a karjaimba. – rám is kacsintott, közben vigyora még nagyobb lett.

-          Nem kell, megvagyok. – mondtam egészen komor arccal és mikor kiegyenesedtem, megigazítottam magamon a ruhát. – De most megyek. Kérem a szoba kulcsát. – nyújtottam Damon felé a kezem.

-          Mi van ha még nem akarom, hogy menj? – ráncolta össze a homlokát, de a kulcsot elő sem vette.

-          Damon, add a kulcsot ! – szóltam már idegesebb hangon, de Ő csak nevetve tartotta fel a kezeit.

-          Nincs nálam, nem kell megvadulni, de remélem, hogy egy táncban benne vagy. – megragadta a derekamat, így magához húzott. Nem tudtam mit kezdeni, csak meglepődve pillantottam bele mindkét szemébe. 

-          Szerintem.. – mosolyodtam el eléggé csábosan, erre az Ő szemei fel is csillantak. – Kihagyom. – arcom hirtelen komorrá vált, Damon arcán pedig a csalódottság látszott, hisz azt hitte, hogy igent mondok.

-          Ezt pedig kérem. – rántottam ki a zsebéből a kulcsot, és hátat fordítva neki ki is rohantam a bárból.

Nehezen ment, mivel az egész tele volt, így eléggé sok embert kellett ki kerülnöm. Ahogy kiért a bár elé azonnal nagy megkönnyebbültség futott át rajtam. Kulcsot szorongatva torpantam meg, hogy kicsit levegőhöz jussak.

Zúgott a fejem. Homlokomra téve kezeimet, próbáltam egyenesen megállni, mivel nagyon szédültem, de mikor nagy levegőt vettem kicsit jobban visszatért az egyensúlyom, így el is indultam a hotel fele. 10 perc alatt ott voltam, és egyenesen mentem fel a mi szobánkba ráadásul lifttel. A liftben, neki a dőltem a falnak és hajamba túrva hunytam le szemeimet. Újra eszembe jutott. Folyamatosan eszembe jut, ha meglátom a lifteket. Az a csók.. Még most is érzem ajkait a saját ajkaimon. Ahogy hozzám ér, azonnal bizsergő érzés fut át testemen, ami elmondhatatlanul is csodás érzés.

Két ujjamat ajkaimhoz tettem, közben pedig felidéztem a pillanatot, de ezt a lift ajtó kinyitódása zavarta meg. Nagy levegőt véve, sétáltam ki a liftből egészen a lakásunk ajtajáig. Ahogy beléptem, a kulcsot ott hagytam az ajtóban és besétáltam lassan a nappaliban ahol ledobtam magam a kanapéra. Szerencsére az előttem lévő asztalon volt egy üveg sör, amit kezembe véve kezdtem inni.

Most már tényleg nem érdekelt semmi, csak ittam mint valami részeg állat. Mikor meguntam, hogy egymagában csak ülök a kanapén és iszok akkor felkeltem és valami ütős , pörgős számot kapcsoltam be a magnónál, amire ritmus szerűen táncolni kezdtem. 

Egész nappalit, körbe táncoltam, eléggé sexy, mozdulatokkal, közben pedig a fele sört ki is ittam az üvegből, ekkor éreztem már, hogy a teljesen elmegy az eszem és alig marad bennem valami józanság.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a zene eltűnik a háttérből, ekkor pedig azonnal megtorpantam és megpördültem.

-          Velem miért nem mersz táncolni? – felvonta a szemöldökét, közben karba tett kezekkel állt a nappali elejében.

-          Mert te nem tudsz. – köszörültem meg a torkomat, és leraktam az üveget az asztalra.

-          Mennyire? – tette fel a kérdést, majd mikor felemeltem a fejem hirtelen máris megjelent előttem, eléggé közel hozzám.

Semmit nem tudtam kinyögni, csak álltam ott egy helyben előtte, míg Ő szemeivel majd felfalt. Hajamat hátra tűrte a fülem mögé, majd ujjait arcomon is végigsimította.

Mikor hátra akartam lépni, ekkor hirtelen megragadott, és elég nagy vadsággal rátapadt ajkaimra, közben keze lekalandozott fenekemre, amit erőteljesen markolt meg.

~ +18.

Egy szempillantás alatt az ágyon landoltam. De kezeim a fejem felett voltak kinyújtva, plusz az ágyhoz voltam bilincselve. Nem tudom, hogy sikerült neki ilyen gyorsan, de most elkapott. Nem bírtam elszabadulni tőle.

Kezét rásimította az arcomra, közben pedig ajkaival is rátapadt az enyémre. Szívem 100x gyorsabb tempót diktál. Éreztem, hogy Damon belemosolyog a csókba, mivel látja, hogy mennyire is élvezem ezt a helyzetet. Alig bírtam mozdulni is, mivel ágyhoz vagyok bilincselve, és most Ő irányít. Kitudja mit fog velem művelni.

Hirtelen már nem éreztem ajkaimnál, hisz mikor felült végignézett testhelyzetünkön.

-          Máris jobb. – jegyezte meg egy vigyor keretében és szó szerint leszakította rólam a pólót. A melltartót is ugyan olyan gyorsan kapta le rólam, ekkor pedig tenyerébe vette melleimet. Kezeivel markolta, masszírozta őket egyenként, ezután kezei végigsiklottak a testemen. Nadrágomnál lassan lehúzza a cipzárt, kigombolta és egy-két szóból lekerült rólam.

-          Látom, még mindig az van rajtad, amit mutattam. Ezt már szeretem. – suttogta lágy hangon, ekkor pedig ujjai alácsusszantak a bugyim alá.Megragadta  a bugyimnak szélét, és lerántotta rólam, aztán eldobta maga mögé. 

Előtte heverek teljesen meztelenül, amit soha nem akartam átélni, de valahogy még sem harcoltam ellenne, csak mozdulatlanul feküdtem előtte, majd belém is dugta az ujját.

-          Persze, hogy az kis barátnőm készen áll. – zihálta, majd felhajolva hozzám megcsókolt, nyelve pedig utat tört a számba.

Nyelve és az én nyelvem összefonódtak, és egyszerre élveztük egymást. Kezei letévedtek a fenekemre, így magához tudott szorítani, ezáltal pedig éreztem merevedő férfiasságát nadrágján keresztül.

Ahogy rátapadt nyakamra, azt csak csókolgatta, szopogatta, majd hamarosan letért a melleimre. Felváltva kínozta bimbóimat. Nyelve körzött rajtuk, amíg ujjai megállás nélkül ingerelték a másikat. Nyögéseim, szinte már hangossá váltak, aztán lejjebb haladt a hasamon, ahol pedig nyelvével is besegített.

A kezét hirtelen megéreztem a nőiességemen, ujja pedig belém csúszott újból, a másik karjával pedig csak szorít magához, ekkor pedig halk nyögés szökött ki belőlem.

-          Emlékszel erre? Erre mind? – ujját kihúzta belőlem, és újból belém dugta, közben pedig tekintetem nem kerülte.

-          Igen, emlékszem. – lihegtem szinte vágyakkal teli tekintettel.

Szívem majd kiugrott a helyéről. Damon gonoszul elvigyorodott, majd megcsókolta nőiességemet ezt követve pedig nyelve is munkába állt. Kezeimmel, erősen megragadnám a haját, de mivel kibilincselve vagyok, csak ökölbe tudtam szorítani nyögdécselve. Egy perce, sem hagyta abba csak körzött csiklómon nyelvével, ezzel pedig megőrjített. Csak körzött-körzött megállás nélkül, közben pedig hangos kiáltások törtek ki belőlem. Combom belső részét markolta meg teljes erejéből, aztán pedig belém dugta ujját, eközben mormogását hallottam odalentről.

-          Imádom, ha egy nő ilyen nedvesen vár engem. – ujja gyors mozgásba kezdett bele, nyelvével pedig besegített, de szabad kezével lábaimat feszítette szét.

Nem bírtam tovább. Az orgazmus elöntötte a testemet,és belsőmet összerántotta. Felkiáltottam,  és minden elmerült, eltűnt a szemem elől. Szemeim becsukva maradtak közben amikor a levegőt kapkodtam magamhoz, ekkor pedig magát is megszabadította a felesleges ruha daraboktól.

Ahogy megpillantottam merevedő férfiasságát, egy szót sem tudtam kinyögni, hisz valami csodás élmény volt látni.

-          Most pedig nem szabadulsz. – suttogta, eléggé halk hangon, majd hirtelen megmarkolta csípőmet, lábaim köz térdelt és egy gyors, hatalmas mozdulattal bennem is volt, ekkor pedig hatalmas kiáltás kúszott ki belőlem. Éreztem, ahogy testem remeg a máris közeledő orgazmus miatt, de ekkor Damon mozdulatlan maradt. Direkt kínzott engem, de aztán lassan csak lassan teljesen bennem volt.

-          Kérlek. – lihegve könyörögtem neki, de csak megmarkolta a csípőmet, ezután körmeit szinte belemélyesztette a fenekembe.

Kínzó lassúsággal kezdett bele a mozgásba, ki és be. Teljesen megtöltött engem. A kezeivel ágyon támaszkodott, mellettem és közben úgy döfött engem mélyen. Lábaimmal átkaroltam a derekát, Ő pedig ekkor igazán mély, gyors döfésekkel kezdett mozogni.

Ajkai kinyíltak, így az Ő levegő vétele is szaporább lett. Csípőjét szinte tekergetette, amit csodálatos érzés volt számomra. Szemeimet lehunytam, és éreztem a bennem lévő bizsergést, amit Ő okozott. Egyre magasabbra lökött engem, de ahogy ezt megéreztem, nyögéseim annál jobban fokozódtak, Ő neki pedig a mozgása ennél vadabbá vált. Minden döfést élveztem, minden alkalmat amikor belül megtöltött. 

Fokozta a ritmust, és még keményebben döfött engem. Egész testem felvette ezt a ritmust, és a lábaim megfeszültek, a belsőm megremegett így minden felgyorsult.

-          Ad meg nekem, hogy elélvezel. – zihálta, összeszorított ajkakkal, és hangján hallatszott a vágy.

Szenvedélyesen, hangon kiáltottam fel, mikor egy mély döfésnél, újra a mennyben érezhettem magam. Damon pedig két erős, mély döféssel, nevemet kiáltva, ürítette belém magát.

- Istenem, Nina. – lihegte fáradt hangon, de még mindig abban az állapotban volt, mint én. Kihúzódott belőlem, ekkor  pedig rám rogyott. Megéreztem, testének a nehezét, közben lábaim feszülten voltak körülötte. 

9. fejezet. ღ Gonosz rabságában.

Gyenge voltam.. Vele szembe mindenki gyenge még én is. Minden próbálkozásom kudarcba fulladt, de a halálom napjáig se fogom feladni, amíg meg nem fogom őt ölni.

Matt sem volt itt, hogy támogasson vagy segítsen ahogy Nate sem. Egyedül voltam, egy pincében, kiláncolva. Csak egy kisebb fény szűrődött be a kis ablakon, ami olyan magasan volt, hogy elérni sem tudtam.

Nadrágom véres volt, biztos a tegnapi után eléggé mély sebet szerezhettem, de úgy látszik, hogy túléltem.  Mozdulni is alig bírtam, hisz amilyen erősen csak tudtam próbáltam kiszabadulni a láncok közül amik a csuklóm körül voltak.

Pince is eléggé rémisztő volt. Pókhálókkal tele, sőt még kisebb egerek is futkároztak a falak mellett. Nem tudom, hogy mikor járhatott itt utoljára, de reméltem, hogy minél hamarabb kifogok innen szabadulni..

Erősen próbáltam rángatni előre a láncot, hogy kijöjjön a falból ami nagyon nehéz volt, sőt nem is sikerült, de nem adtam fel. Egyre erősebben rántottam előre, de még mindig semmi. Hamarosan pedig kicsit messzebb egy ajtónak a nyikorgását hallottam meg, ezért abba is hagytam, és visszaültem a helyemre ahol elhelyezkedtem gyorsan, hogy semmi gyanúsat ne lásson Damon.. Ha egyáltalán Ő az.

Hallottam a lépéseit, ahogy egyre közelebb kerül a pince ajtajához, ahova bevoltam zárva. Hirtelen a lépések elhalkultak és ekkor tudtam, hogy megállt valaki az ajtó előtt. Fejemet lassan felemeltem, a kilincs pedig lenyomódott és az ajtó ezután kinyílt.

-          Harcos királylány nem is olyan erős. Igazam van? – hangja gúnyos volt, lépéseivel pedig egyre jobban haladt befelé.

-          Elmehetsz a pokolba, Damon. – feleltem egy fintor társaságában, de még ránézni se akartam, ezért elfordítottam a fejem.

-          Helyedben én nem beszélnék így. – éreztem a hangján a szigorúságot, majd leguggolt elém, államat pedig megfogta így fejemet maga felé fordította. – Nézz rám.

Vettem a bátorságot és belenéztem egyenesen a szemeibe. Valahogy úgy éreztem, hogy elolvadok tőle, de belül az az érzés is átfutottam rajtam, hogy azonnal megtudnám itt és most ölni Őt.

-          Látom nem vagy épp jó állapotban. – végigmért eléggé alaposan, majd államról levette kezét és csodálatos módon a láncokat is levette a csuklómról.

Egy mozdulattal felálltam, és apró mosoly kúszott arcomra, mert elengedett, sőt haza is mehetek szerintem, de mikor elindul akartam hirtelen elém állt, ekkor a mosoly is eltűnt arcomról.

-          Most mi az? – ráncoltam össze a homlokom. 

-          Haza nem mehetsz. Itt maradsz velem egészen addig amíg nem leszel jó kislány. Ajtók zára, menekülni pedig nincs esélyed, ha még meg is próbálod azonnal kitöröm a nyakad. Megértetted? – magyarázta parancsolóan, én pedig alig bírtam valamit kinyögni csak megijedve bólintottam.

-          Ezt pedig vedd le. – mutatott rá a kabátomra, majd én is rápillantottam. Először meg sem tettem, csak nagyot nyelve pillantottam vissza a szemeibe. Ekkor pedig olyan dühöt láttam meg benne,amiért nem engedelmeskedtem, hogy ezáltal lassan lehúztam magamról a cipzárt, ekkor pedig előbukkant a bőrből való toppom, ami csak a mellemet takarta, hasam pedig teljesen szabaddá vált. Kabátot ledobtam a földre és Damon mikor meglátta, hogy mi van rajtam ajkai azonnal hatalmas vigyorra húzódtak. Hajamra is rámutatott, jelezve azzal, hogy bontsam ki mivel két copfban volt. Hallgattam rá, és apró sóhaj kúszott ki a számon mikor kibontottam a hajam, és ekkor rá is hullott a vállaimra, hajgumit pedig ugyan úgy ledobtam a földre.

-          Mehetsz. – felelte egy vigyor keretében, én pedig oldalra húzva ajkaim sétáltam ki a pincéből és az előttem lévő lépcsőn mentem fel, így pont kiértem a nappaliba, ott pedig meg is álltam, de Damon ekkor meg is jelent mögöttem.

-          Érezd magad otthon. – simított végig a derekamon. Érintésétől azonnal összerezzentem, de el is léptem előle és dühös tekintettel pillantottam rá.  

-          Ne kéresd már magad. – nevette el magát.

-          Egyáltalán nem kéretem magam. – vágtam azonnal vissza. – Csak megakarok tőled egy életre szabadulni.

-          Megszabadulni? Lehetetlenről beszélsz. – állt meg előttem, karba tett kezekkel. – Szépen megmondtam neked, hogy addig nem fogom feladni amíg enyém nem leszel. Elfelejtetted?- vonta fel a szemöldökét. 

-          Én pedig addig nem fogom feladni, amíg meg nem öllek. – feleltem már hangosabban, egyben idegesen, majd fogtam magam és elindultam a bejárati ajtóhoz, de hirtelen megragadta a kezem.

-          Engedj el !  - kiabáltam rá, közben próbáltam elrántani a kezem, de Ő rálökött a kanapéra ahova pont ülve érkeztem.

-          Maradj ott. – felelte szigorúan, majd ott is hagyott engem egyedül.

Elment valahova, én pedig el sem mozdulhatok a kanapéról. Kitudja mikor jön vissza, mert, ha nem lát itt mikor megérkezik azt hiszi elszöktem és akkor végem. Meg fog ölni, de azért nem kellett volna elmennie. Unatkozom így is ebben a pocsék házban..

Neki dőltem a kanapé háttámlájának, és térdemet felhúzva magam elé át is karoltam azt. Csak így ültem hosszú ideig, közben pedig magam elé meredtem folyamatosan. Körülöttem nagy csend volt, nap pedig épp ment le. Damon még mindig sehol.. Kitudja mit tervez velem, de nem is akarom megtudni.

Egyszer csak egy mobilnak a csörgése zavarta meg gondolkodásomat. Erre azonnal felkaptam a fejem, hiszen azt hittem az enyém az, de mikor eszembe jutott, hogy nem is hoztam magammal, csak nagy levegőt véve pillantottam az előttem lévő kis asztalra, ahol Damon telefonja hevert.

Mivel nem volt itthon, gondoltam nem zavarja, hogy majd én beszélek az illetővel aki éppenséggel keresi.

Mikor kezembe vettem a telefont, megnyomtam egy gombot, amivel „felvettem” és a fülemhez tartottam, de egy szót sem szóltam bele.

-          Damon, Matt vagyok. Előre szólók, hogy kiszállok ebből a játékból. Nem fogom Nina-t bántani miattad, nem lennék rá képes, de azt sem akarom, hogy te bántsad. Láttam, hogy nincs itthon, sőt a telefonját sem veszi fel. Úgy sejtem, hogy te kezed van ebben a dologban is. Annyit kerék, hogy ne okozz akkora bonyodalmat, a másik az, hogy ne bántsd Őt. Ez a legfontosabb amit kérek. A városból pedig elutazom, semmi keresni valóm nincs itt. Üzenem Nina-nak, hogy szeretem és valamikor majd visszatérek. – ezzel a mondattal bezárólag azonnal le is tette a telefont. Lassan elvettem a fülemtől, közben pedig egy szót sem tudtam kinyögni, csak magam elé pillantottam.

Ez nem lehet. Nem lehet, hogy Matt is itt hagy engem, főleg Damon-nel. Nem csinálhatja ezt. Ezzel bánt engem a legjobban, hogy magamra hagy. Egyáltalán mikor fog újra visszatérni hozzám? Soha? Nate is kórházban van, ma pedig be sem mehettem hozzá. Mi lesz, ha neki is baja esik vagy Damon megöli?

Telefont letettem vissza magam elé az asztalra, közben a bejárati ajtó ki is nyílt, ekkor pedig Damon lépett be a házba. Maga mögött kulccsal be is zárta az ajtót, kabátját meg ledobta.

-          Matt elhagyja a várost. – szólaltam meg egyből mikor bejött a nappaliba.

-          Miről beszélsz? – ráncolta össze a homlokát, majd odasétált egy asztalhoz, ahova le is ült.

-          Matt most hívott a telefonodon, hogy elhagyja a várost és majd később fog visszatérni. Ezt akartad elérni eddig is nem? – néztem dühös tekintettel rá. – Hogy elmenjen és a tiéd legyek már teljesen.

-          Eltaláltad. Nem is lenne baj. Felőlem elmehet, nekem nem fog hiányozni. Megnevelni se tudott, mert ugyan olyan idegesítő picsa vagy, mint eddig. Csak beléd szeretett. Azzal, pedig nem tudok semmit csinálni. – ajkait elhúzta oldalra, majd megvonta a vállát.

Erre semmit nem tudtam válaszolni, csak megforgattam a szemeim, és valahogyan könnyen eltudtam fogadni azt, hogy Matt elment innen. Hiányozni fog, de mivel azt mondta, hogy majd visszatér, akkor vissza is fog térni. Lepillantottam a kezeimre, amivel szórakozni kezdtem, ekkor pedig éreztem, hogy Damon tekintete rám szegeződik és ajkaira mosolyra húzódnak.  

-          Ugye nem bánod, hogy majd hozom ide a csajaim? – tette fel a kérdést.

-          Csajaid? Akiket megdugsz utána pedig megölöd őket? – vontam fel szemöldököm, majd a nevetés is kitört belőlem. – Ugyan kérlek. Ők is azért vannak veled, mert más választásuk nincs.

-          Uh. Te aztán össze tudod törni az ember szívét. – vett egy nagy levegőt. – De azzal te is tisztában vagy, hogy nem fogsz tőlem megszabadulni. Még így sem, megölni sem foglak. Az túl könnyű lenne.

-          Miért? – csúsztattam homlokomra a fejem, de tekintetét elkerültem.

-          Mert minden egyes fájdalmat, amit okoztál.. – hallgatott el, majd elővette a pisztolyt amivel tegnap többször is rálőttem. – Visszafogom egyenként.. – folytatta, de mikor ránéztem észrevettem, hogy az összes véres fagolyót sorba rakta ki az előtte lévő asztalra, plusz a fegyver mellé. – Adni. Minden egyes lövés, egy fájdalom. És ez a fájdalom még fájdalmasabb lesz, mint amit én éreztem tegnap este.

-          Nem teheted ezt velem. – keltem fel azonnal a kanapéról, kétségbeesetten, majd hirtelen ott teremt mellettem, és a fülemhez hajolt.

-          Miért ne tehetném meg veled? Vagy inkább szívjam ki minden csepp véred? – minden kis szót a fülembe suttogott, de én egyből elhúztam a fejem.

-          Hagyj békén. – feleltem dühösen, majd ott hagyva őt megindultam egyenesen az ajtóhoz amiben benne volt a kulcs, így volt alkalmam, hogy kimenjek.

-          Azonnal állj meg. – kiabálta, amitől egyből megtorpantam, de mikor megfordultam félelem futott át rajtam. Egy fegyver volt a kezében, amit felém tartva állt előttem. Már készen állt arra, hogy meghúzza a ravaszt, de még sem tette, hiszen ott álltam előtte tehetetlenül. Nem tudom miért nem képes arra, hogy egyszer megöljön. Azon kívül, hogy magának akar.

Megdug aztán utána meg is öl? Ez lenne a nagy terve? Azért ennél okosabb, ahogyan én ismerem őt.

-          Okos kislány. – felelte egészen halkan, majd ledobta a fegyvert a kanapéra és megindult felém. Mikor hátrálni kezdtem egyből utolért, és megragadva kezemet rángatott ki a ház előtti lévő kocsihoz.

-          Most mit csinálsz? – rántottam el a karom. – Anélkül is tudok menni, hogy rángatnál és fognád a kezem.

-          Elutazunk, és nem érdekel a véleményed. – újra megragadta a karom.

-          Mi? Nem mehetünk el. Nem hagyhatom itt Nate-et. – csattantam fel, majd mikor kinyitotta a kocsi ajtaját, belökött az első ülésre, ezután Ő is beült mellém, de úgy tett, mint aki meg sem halott volna.

-          Hallod ?! – kérdeztem hangosabban, mikor ott termett mellettem, de csak beindította a motort, és egyenesen elindultunk előre. 

-          Nem lesz semmi baja. Kapott vért tőlem. Meg fog gyógyulni és hamar hazaengedik, sőt megmondtam neki, hogy nem érsz rá. – felelte komor arccal, de csak rám sem nézett. 

-          Nem érek rá? Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni? – le sem vettem róla a szememet, majd megráztam a fejem, és elfordítottam a fejem oldalra ekkor pedig kinéztem az ablakon.

Itt kell hagynom mindent. Talán örökre? Azt nem csinálhatom.. Nem értem Damon-t. Matt elment a városból, akkor Ő minek akar engem elvinni innen? Még borzalmasabb lesz, mert vele kell mindig lennem, sőt kettesben.. Egy szűk kocsiban..? Vagy elmegyünk a hotelba ahol minden disznóságot fog velem művelni? Bele se merek gondolni mik járhatnak a fejében, de ahogy most látom nagyon idegesnek tűnik. Nem is baj.

Akkor indulás a nagy világba.. Vele. A szörnyeteggel.