13. fejezet. ღ Hívatlan vendég.

Damon meredten állt mellettünk, arra várva, hogy Caroline bemutassa az újan érkezett barátját. Sejtelmünk sem volt, hogy mi baja neki, de ahogy Rebekah tekintetén láttam már Ő is nagyon várta az új férfit aki Caroline „barátja” lett. 

-          Damon elmondanád mi bajod is van? – karba tett kezekkel vontam kérdőre őt, mert egy idő után tényleg idegesített, hogy semmit nem akar az orromra kötni.

-     Ez a bajom. – sóhajtott halkan, majd egyszerre néztünk az ajtóra ahol Caroline és az idegen férfi állt. Sötét haj, zöld szemek és azt is be kell vallani, hogy eszméletlenül jól nézett ki.

-          Fiúk, lányok Ő itt Derek.  Nem rég ismertem de meg, de már az első nap elrabolta a szívemet. – mesélte Caroline boldog mosollyal az arcán, Derek pedig vigyorogva nézett végig a társaságunknak, de szemei megakadtak Damon-ön.  Ahogyan közeledett felénk mindannyian nagy mosollyal fogadtuk őt. Sorba bemutatkoztunk, de valahogy Damon nem igen volt képes ezt megtenni.

-          Ugyan már Damon. Ne legyél ilyen bunkó. – szólt rá Caroline szigorú tekintetével.

-          Nem éri meg vele foglalkozni, Caroline. Hisz évek óta ilyen volt, nem igaz Damon? – Derek felvont szemöldökkel pillantott Damon-re, de azt a vigyort senki se semmi nem tudta letörni az arcáról.

-          Ezt nem itt kéne megvitatni. – felelte Damon oldalra biccentett fejjel.

-          Na jó. Ha már így ismerjük egymást akkor kezdjük el a bulit, mert nélküled Nina nem volt az igazi. – mondta Caroline amire én csak nagyot mosolyogtam, de kezemet megfogva egyenesen berángatott a tömegbe.

Egész este sokat beszélgettem Caroline-al. Elmeséltem neki a kalandomat Damon-nel, egyben azt is, hogy hogyan ismertem meg Rebekah-t. Igaz, hogy nem bizonyult eléggé hosszú történetnek, de volt ahol Caroline csak nevetett, vagy volt ahol Damon-t szidta. Bár azt féltem neki említeni, hogy Christian-nal mi is történt, de az a bizonyos csók.. Ha megtudja élve ás el engem a kertjébe.  

Amikor Caroline fogadta az est folyamán a további vendégeket én próbáltam valamivel elfoglalni magam. Az egyik tálcáról levettem egy papír poharat amiben sör volt. Igazán jól esett, de ez a ebben a ruhában kényelmetlen volt egész este mászkálni. Minden percben hol Damon-t kerestem, hol pedig azt a bizonyos Dereket, de semelyiküket nem találtam. Egyedül Rebekah-n és Chris-en akadt meg a szemem akik csodás módon elég jól eltudták magukat foglalni velem ellentétben.

Lassan sétálgattam a kertben ahol régi ismerősökkel találkoztam. Jó volt őket látni, de az pedig nem hagyott nyugodni, hogy sehol nem találtam Damon-t és Derek-et.  Nagyot sóhajtottam amikor épp felhagytam a keresésükkel, de hirtelen belebotlottam Derek-be, aki egy kis kőpadon ült a kerítés mellett. Fának nekidőlve pillantottam rá miközben a pohár sörömbe is belekortyoltam. Olyan jól nézett ki, hogy a szememet sem tudtam róla levenni, sőt amilyen gondolatok jártak a fejemben.. Bele is haraptam ajkaimba, mikor egy-egy kis mocskos ötlet az eszembe jutott. Nem messze pedig egy körtűnél Damon-t pillantottam meg aki éppen Rebekah-val flörtöt. Igaz, hogy nem hallottam semmit, de az arcukról és vigyorukról mindent lelehetett olvasni. 

Nem szabad féltékenynek lennem. Nem szabadott féltékenynek lennem. De még sem tudtam megállni, hogy ne legyek az. De azonban Derek-re se hajthatok rá, hisz Ő Caroline barátja.

-          Miért ennyire mérges a nézésed Hercegnőm? – ismerős hang szólított meg hátulról. Meleg lélegzetét a nyakamon éreztem szinte, amire forró csókot nyomott.

-          Christian, most mondom el utoljára, hogy lelehet szállni rólam. Az a csók az utolsó csók volt amit adtam neked, szóval ne reménykedj abba, hogy én rád fogok mászni akármikor.  – gúnyos mosoly szökött az arcomra, majd elém lépett miközben kezével fának támaszkodott neki.

-          Azt hiszed, hogy én azon töröm az agyam mikor is fogsz rám mászni? – kaján vigyorral az arcán pillantottam ajkaimra, amire én csak fejemet ráztam meg.

-          Nem hiszem, hanem tudom. Tudom mi jár abban ronda fejedben. – megböktem a homlokát, ujjam irányát pedig szemével követte.

-          Nina jól ismerlek. Legbelül még mindig kívánsz engem. Főleg a forró és el nem felejtő csók után. – kezét lesimította a fenekemre, majd hirtelen furcsa érzésem támadt. Tudtam, hogy most ebből baj lett, mert Chris mögé pillantva vettem észre, hogy Damon szúrós szemekkel engem figyelt, de ekkor az is zavart, hogy Derek tekintetét is magam érezhetem. Mindkettőjükre egyenként pillantottam, sejtelmem sem volt mire fogok készülni, de mégis valahogy meg kellett tennem. Muszáj volt Damon-t féltékennyé tennem.

Lassacskán közeledtem Christian ajkai felé. Tudta, hogy mire fogok készülni ezért egyből lehunyt szemeit. Megfogom ezt bánni, de minden erőmmel azon voltam, hogy ne hányjam el magam amikor saját ajkaimon érezhetem az idegesítő exem ajkait. 

-          Elnézést, hogy megzavarom ezt az igazán tüzes hangulatot, de szeretnék pár szót váltani Nina-val. – Derek törte meg közöttünk a csókot. Hálás voltam neki, hisz szerencsére még meg sem csókoltam mielőtt leszólított volna.

-          Ne haragudj Chris. – rákacsintottam egy gúnyos vigyor keretében, majd Derek-el elsétálva hagytam őt. Ám útközben észrevettem, hogy Damon nem messze volt tőlünk ez is arra utalt, hogy Ő akarta elsőként megzavarni a csókunkat Christian-al.

-          Caroline régi barátnője vagy? – kérdezte mosolyogva, miközben leültünk a kis kőből lévő padra.

-          Igen. Már elég régóta ismerjük egymást, bár már két napja nem láttam, mert elrab…vagyis elutaztam valakivel. – hadartam gyorsan, mert majdnem elszóltam magam. Derek arca érdeklődővé változott, hisz tudta mit is akartam mondani pontosan.

-          Oh, értem. És, ha nem veszed tolakodásnak kivel utaztál el? – érdeklődő arcán mosoly keletkezett.

-          Vele. – tömegben lévő Damon-re akartam mutatni, oda ahol az előbb láttam, de onnan már eltűnt. – Vagyis Damon. – köszörültem meg a torkom miközben a poharammal szórakoztam. Nyomasztott legbelül az, hogy nem merem megkérdezni, honnan is ismeri Damon-t.

-          Persze, hogy Damon. A nagy nőcsábász. – nevette el magát, halkan amire én csak hümmögtem egyet.

-          Honnan ismered? – vettem a bátorságot és rákérdeztem amire mindig is akartam. Bár meglepődtem, hogy a kérdésnél semmi zavartságot nem mutatott ki, se semmi meglepettséget.

-          Mi történetünk eléggé rég játszódott. Rég nem is láttam. – halkan sóhajtott.

-          Nekem pedig megismerni se volt kedvem. De amióta  történt az első autó balesetem amit Ő okozott képtelen vagyok levakarni magamról. – megráztam a fejemet, visszagondolva a múltban történtekre.

-          És te tudod a nagy titkát?  - felvont szemöldökkel húzódott hozzám közelebb.

-          Azt, hogy vámpír? Igen. Volt is benne élményem. Próbáltam megölni is, de valahogy nem jött össze. – nagy levegőt vettem, majd a pohár tartalmát teljesen kiittam.

-          Nem akarlak megbántani, de hülye ötlet volt Őt megtámadni. Egyedül nem sikerül  legyőznöd. Nekem sem ment. – vont vállat könnyedén.

-          Neked sem? – furcsán pillantottam rá, majd meg is jelent előttünk Caroline mosolyogva aki két poharat tartott a kezébe.

-          Na, jót beszélgetettek? – kérdezte, mire én egy bólintással válaszoltam kérdésére.

-          Ne haragudj, de én megyek. Jó lenne újra Nate-et látni otthon, és holnap suli. Ki kell pihennem magam a nem rég történtek után. –feleltem amikor felkeltem a padról, majd Caroline beleegyezően ült le a helyemre.

Sötét utcákon jártam végig folyamatosan.. Meg sem álltam csak mentem egyenesen, de azt sem tudtam merre is tartok. A lámpák fénye enyhe kis pislogással töltötték el az utcákat. Csak a saját lépéseim zavarták meg a csendet.  Egyszerűen csak kavarogtak a fejemben a gondolatok. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy Derek és Damon között mi lehetett. Mi az oka, hogy Damon ennyire utálja őt. Mindent megakartam tudni, de valahogy sejtettem, hogy Damon nem fogja egyből az orroromra kötni miről is van szó. Bár Rebekah lehet már akkor ismerte amikor ezek történtek.

Ahogyan halkan és a gondolataimban elmerülve sétálgattam a kihalt utcákon valami megzavarta a fülemet. Lépteket hallottam meg magam mögött, de amikor megálltam elhalkultak. Magam mögé néztem, de senki nem állt ott. Kezdett egyre hátborzongatóvá  válni a helyzet azért, mert amikor újra elindultam megint lépteket hallottam, amelyek elhalkultak amikor beértem egy igazán kihalt utcába ahol egyetlen ház sem volt. Csak egy hosszú fal végig, egyenesen.

-          Van itt valaki? – hangos hangomat csak a visszhang verte vissza. Hatalmas csend alakult ki körülöttem, majd a szél hideg fuvallatától is megborzongtam. Úgy gondoltam jobb, ha visszafordulok, mert itt még nem jártam és érzem, hogy bajom eshet a végén, ha tovább sétálgatok egyedül.

Lépteimet sietősre vettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam irányt vettem az utcánk felé ahova futva értem oda a leggyorsabban. Minden vágyam azt volt, hogy végre otthon lehessek, de abban a percben amikor megálltam, hogy kifújjam magam elment a lámpákból a fény és sötétség borította be az utcákat. Igazat bevallva semmit sem láttam, csak éreztem valakinek a jelenlétét körülöttem, hamarosan pedig egy hangos sikolytól rezzentem össze, de ekkor a lámpákba visszajött a fény. Sehol senki, se semmi. Nem értettem az egész helyzetet, csak akkor arra lettem figyelmes, amikor mellettem vértócsa volt. Egyenesen előre folyt, meg sem áll egy helyben az egész ahogyan szokott.  Mögöttem volt valami, alig volt bátorságom megfordulni, de valahogy az ilyen helyzetekben fordult a kíváncsiság.  Amikor lassan fordultam meg szinte a látványtól is elállt a lélegzetem.  Egy nő feküdt előttem, nyakán hatalmas felszaggatott sebbel. De ez még sem harapás volt, hanem karmolás. A legijesztőbb mégis az volt amikor egy fekete, szinte nálam nagyobb farkast pillantottam meg a nő teste mellett aki engem nézett. Hatalmas sárga szemei fogtak, hófehér fogaival pedig rám vicsorgott.. De amikor éppen rámakart ugrani, hogy velem is elbánjon felriadtam álmomból és zihálva ültem fel az ágyban. 

-          Sssh. – nyugtatott engem Damon aki az ágyam szélén ült. Valahogyan próbáltam magam lenyugtatni, hisz már kezdett elegem lenni ezekből az álmaimból.

-          Te, hogy kerülsz ide? – kérdeztem kissé zihálva, majd verejtékes homlokomra tettem a kezemet.

-          Gondoltam, hogy választ adok a kérdésedre. – felelte komor arccal, miközben én kezemmel támaszkodtam meg az ágyon.

-          Milyen kérdésemre? – felvont szemöldökkel meredtem rá.

-          Hogy miért is gyűlölöm őt. – lehajtott fejjel sóhajtott, de először nem értettem mire is akar célozni. Magam elé néztem hátha beugrik valami, de aztán a farkasra gondoltam. Lehet arra akart utalni, hogy Derek egy vérfarkas?

-          Ne nézz úgy mintha semmit nem értnél. – törte meg a csendet amikor eleget gondolkoztam.

-          Honnan veszed, hogy Derek vérfarkas?  - kérdeztem furcsa tekintettel amire csak megrázta a fejét, és nagyot nyelt.

-          Megölte a legelső szerelmem. A szemem láttára. Azóta áll köztünk a harc. – miközben mesélte én csak meglepődéssel figyeltem őt, hisz sosem hittem volna, hogy Damon szerelmes volt életében is valaha egyszer. De akkor is porul járt.

-          Nekem ez hihetetlennek hangzik, de mégis valahogy.. Hiszek neked. – megvakartam a fejemet, majd nagyot sóhajtva dőltem hátra az ágyon.  – És kérlek máskor ne gyere ide és ne csinálj nekem ilyen álmokat, mert tényleg megöllek. – beletúrtam a hajamba mire Ő csak nagyokat vigyorgott.

-          Akárhányszor próbáltál megölni nem sikerült.  – megcirógatta az arcomat, majd homlokomra nyomott egy kis puszit.

-          Mehetnél, mert 2 óra múlva kelnem kell. – elmosolyodtam halványan.

-          Rendben itt sem vagyok. – felelte halkan és egy pillanat alatt eltűnt a szobámból, ekkor pedig újra lehunytam a szemeimet, hogy eltudjak aludni.

Másnap az suli parkolójában sétálgattam fáradtan. Egyedül voltam, mégis jól jött valamilyen okból fogva.. Nem volt kedvem korán kelni, mert ugye nem az erősségem. És.. A másik, hogy alig aludtam valamit azok után amit Damon mondott. Egészen meglepett ez a vérfarkas úgy, de ha már vámpírokról is tudok erről is tudnom kellett. Igaz, hogy jobban megbénított a gondolat, hogy a legjobb barátnőm egy vérfarkassal jár. Főleg az a nyaklánc.. Nem véletlen okból volt farkas medál rajta.

Amikor kiakartam sétálni a parkolóból, hogy bemenjek az első órámra egy kocsi parkolt le elém ahonnan Caroline szállt ki. Derek napszemüvegben ült a kormány előtt és rám vigyorgott.  

-          Szia Nina. Csoda, hogy előbb beértél, mint én. –megölelt, és az  ölelését azonnal viszonoztam egy apró kis mosoly keretében.

-          Igen, nem tudtam aludni ezért úgy gondoltam, hogy előbb elindulok. – halkan sóhajtottam egyet, majd amikor Caroline elköszönt Derek-től besétáltunk az épületbe. Nem tudtam, hogy is tudassam Caroline-al, hogy a barátja egy vérfarkas.  Semmiről nem tudott szegény és reméltem, hogy soha nem is esik olyan komolyabb bántódása, mint pár héttel ezelőtt amikor Matt mentette meg..

-          Jól vagy? Olyan sápadtnak nézel ki. – megállított a folyosó közepén, ahol én csak fejemet rázva mosolyodtam el.

-          Semmi baj sincs. Csak fáradt vagyok és túl sokat gondolkoztam. – beletúrtam a saját hajamba, míg Ő csak szomorú pillantást vetett rám.

-          Tudod, hogy a sok gondolkodás árt a szépségednek. – megpaskolta a vállamat. – Tudtad, hogy új osztálytársunk lesz?

-          Kicsoda? – felvont szemöldökkel érdeklődtem.

-          Nem tudom.. Valami új csaj. – megvonta a vállát, majd amikor elakartunk indulni Damon-nak mentem neki, aki komor tekintettel nézett engem.

-          Meghibbantál? Mit keresel itt? – kérdeztem tőle kissé idegesen, amíg Ő a karomat megfogva rángatott kicsit arrébb.

-          Csak próbálok figyelni rád, nehogy bajod essen Derek miatt. – felelte szigorú tekintetével, majd elrántottam a karomat. Szemeit megforgatva pillantottam oldalra, mert semmi kedvem nem volt hozzá, hogy kioktasson engem. Főleg amikor egész éjjel marha álmán gondolkoztam.

-          Figyelj engem komolyan… - hagytam hirtelen abba a mondatot amikor megpillantottam valakit. Az a lány sétált a folyosón akit az álmomban láttam.. Akit megölt Derek. – Damon. Ő nem az a lány akit.. Derek megölt? – nagyot nyelve pillantottam rá, majd amikor Damon is megnézte azt a lányt akit megláttam azonnal megdermedt.